Keserédes savanyúság...

Hát ja, tartozok némi magyarázattal... több dolog miatt is. Az első, a már megszokottnak is nevezhető magyarázkodás, a "Megint hol voltál ennyi napig?" kérdésre. Hát tudnátok, vagy nem? Ha nem akkor elárulok egy nagy titkot: KARÁCSONY VAN!!! Ilyenkor minden rendes ember igyekszik a családjával tölteni ezt a pár napot, hát én is ezt tettem.
A második, a múltkori kiborulásom, amiről igazából most sem akarok beszélni. Márt csak azért is, mert kicsit összetett több dolog jött össze akkor, és hát na, az lett az eredménye amit olvastatok is. Nem mondom, hogy túl vagyok azon a dolgon, de nem akarok vele foglalkozni, de tényleg! Most nem. Annyival azért kommentálnám, hogy mostantól én is úgy állok a dolgokhoz, ahogyan kell.
A harmadik magyarázatra szoruló dolog ez az ellentmondásos cím: "Keserédes savanyúság...", vagy nem az? Na mindegy, én annak szántam. A helyzet az, hogy én ezt érzem most. Egy hete azt vártam, hogy végre itthon lehessek. Ne keljen foglalkozni a sulival, az ottani emberekkel, a gondjaikkal. Remélem most jó sokan megsértődtek, de szerintem mindenkinek van ilyen, ne haragudjatok. Mostanában egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan azt szerettem volna. De ez van, besokaltam.
Aztán amikor végre haza jöhettem, úgy éreztem, hogy inkább maradtam volna, mert igazából a hátam közepére sem kívánom a karácsonyt. De tényleg. Inkább maradtam volna fenn a koliban, mert tudtam azt, hogy azon a három napon senki sincs ott, nyugalom van. Aztán, mondjuk lehet, hogy 2 nap után már azt képzeltem volna hogy hangokat hallok, csak hogy ne legyek egyedül. De ezt ki tudja. Hazafelé a vonaton megírtam a Tegnapi című bejegyzésem, ami után már majdnem jó kedvem is lett aztán jött egy kis "söröcske, de csak okosan" a barátokkal, az is jó volt. Aztán a döbbenet. :S Na de erről csak ennyit. Na meg az, hogy Karácsony itt van, de ajándék még nuku. Ez az egész karácsony csak egy nagy "maszlag", mint ahogy már azt írtam máshol is. Én nem szeretem a karácsonyt. Mi jó benne? Jó, igen most jön a válasz, hogy mert család, meg együtt, meg bejgli, meg kaja, meg szeretet. De ebből mi az igaz. Szóval mit éreznek az emberek ez alatt a három nap alatt? Mert én azt, hogy "Na jó, eltelik ez a pár nap, aztán utána úgyis megint suli, meg gondok.". Pontosabban akkor is vannak gondok, csak másfajta gondok. Olyan gondok amivel az ember évközben nem akar foglalkozni, és persze ilyenkor sem, csak ilyenkor jobban előjön. Mert a családnak együtt kéne lenni, de valaki mindig hülye...
És amikor feljön ez a téma akkor az asztalra csapsz és csak annyit mondasz, hogy "Most nem ezzel kéne foglalkozni!" Pedig mindig csak ezzel kéne foglalkozni! Szóval akkor miért élvezném a karácsonyt, ha csak azt látom, hogy az "egész"(mert nálunk sajnos csak fél az egész) család azt várja, hogy tesómnak mikor jön meg az esze és mikor hozza el a lányait hozzánk...
Aztán jön a 24.-e, amikorra vagy sikerül, vagy nem mindenkinek ajándékot venned, ha sikerült is venni valamit csak bízol benne, hogy nem tovább ajándékozza, vagy beteszi a szekrény aljába. De az biztos, hogy írogathatod az üdvözlő email-ket, sms-ket, meg minden olyan embereknek, akiket valójában nem is ismersz. Jó, tudom, gondolt rád meg minden és ez kedves, de azért ott a bűntudat, hogy te igazából nem akartál neki küldeni karácsonykor semmit, mert amikor találkoztál vele utoljára akkor úgy gondoltad, hogy az üdvözlést letudtad egy mondattal. Ááá...
Aztán a maradék két nap, ha éppen nem rokonok vannak látogatóban nálatok, vagy te a rokonoknál akkor is azon agyalsz, hogy majd mi lesz az ünnepek után. Megint ott lesznek a gondok, és hogy oldod meg azokat...
Nálam legalább is így zajlik most. Az utolsó jó, "igazi" karácsonyom 6 éve volt, na talán az karácsony volt. Azóta én úgy vagyok, hogy talán a következő majd az talán jó lesz, de nem.
Most lehetne kérdezni, hogy akkor mégis mi az "édes" abban, amit most leírtam, hát abban tényleg nincs semmi "édes". Számomra az édes csak annyi, hogy kicsit legalább sikerült nem foglalkozni az egri dolgokkal, na jó ez kb. félnapig tartott de ez is jó volt, bár akkor előjöttek az itthoni dolgok, de mégis. Gáz hogy az ember az egyik problémából a másikba menekül. Vagy lehet ezt csak én csinálom így?
Tudom, tudom, mostanában megint elég pesszimista vagyok, de majdcsak sikerül a következő vizsgám aztán elindulok kifelé a gödörből. Remélem legalább is.

Zárásul mindenkinek "Boldog Karácsonyt! És az Istenét is, ne internetezzetek, hát Karácsony van!!!".

Mai...

Hát most jutottam oda, hogy a tegnapi írásomat feltegyem. Kicsit fáradt voltam este, pontosabban éhes, ja és persze Csabi is hazajött szóval este még oda is elszaladtam "pofa vizitre", bár nem tudom ki mutatta meg magát a másiknak, hogy él még, hiszen egyikünk sem volt itthon. Na mindegy éjfél volt mikor haza értem,és akkor már nem volt kedven feltölteni a szöveget. De a gépet azért bekapcsoltam! :P
Amúgy kár volt! Mert msn-ről és iwiw-ről olyan dolgot tudtam meg, mármint nem erről a két rendszerről, hanem az ott található információk segítségével valami másról, amit inkább nem szerettem volna megtudni! Nagyon nagyot csalódtam! Vagy legalább is megtudtam valamit amitől már egy ideje tartottam és ez nagyon rosszul esett. Most nem akarom ide leírni, mert sok olyan dogot írnék első felindulásból ami talán nem igaz, de csalódott vagyok, nagyon.
Nem értem és talán soha nem is fogom, miért nem lehet megmondani az igazat valakinek, ha tényleg fontos az a valaki... Miért nem lehet azt mondani, hogy "Csórikám, hülye gyerek, vedd már észre magad, aztán meg el lehet tolni a biciklit!", nem tudom. Nem tudom ebben a mondatban mi olyan nehéz! Miért kell inkább "jó pofizni"? Mivel jobb az!? Na inkább tényleg befejezem most mert tényleg rossz a kedvem, és még valami olyat is mondok amit én is megbánok.
Azt hittem majd ha alszom egyet akkor jobb lesz, de nem. Úgy tűnik az idei sem lesz minden idők legjobb karácsonya! :S

Tegnapi

Tyű… aszta mindenit! Hát még ez az oldal működik!!! :O :D Na hát igen olyan régen írtam már, hogy azt sem tudom eddig mit írtam. Ezért most gyorsan átolvastam a korábi írásaimat, na meg persze a kommenteket!!! :P:D Mert ugye azok is vannak és én ismételten csak azt tudom mondani rá, hogy köszönöm a hozzászólásokat, és persze azt hogy hiányoljátok az írásaimat. Bár lehet, hogy ez a, majd két hetes szünet miatt egy páran tovább álltak és inkább más blogját olvassák, de hát majd csak visszaszoknak hozzám!

Nos, hát akkor röviden, hogy minek is köszönhető ez „kis” szünet. (Jé, már megint „nos”-al kezdtem egy mondatott! Ígérem, leszokom róla! :$) Hát az úgy volt… …és most képzeljétek el, hogy én ezt szégyellve mondom, mert tényleg szégyellem, hogy ennyi nap kimaradt bejegyzés nélkül, szóval az tényleg úgy volt, hogy megkezdődött a suliba a vizsgaidőszak előtti utolsó nagy hajrá. Annak, aki esetleg nem tudná, ez annyit jelent, hogy ZH-k tömkelegét, napi kettőt-hármat íratnak a tanárok, mert ugye ez egy fősuli és a tanároknak is csak ilyenkor jut eszükbe, hogy jegyet is kéne adni. De mire is, ha nem volt évközben szinte egy számon kérés sem… vicces! Persze nem akkor, amikor az ember fia tényleg naponta 2 ZH-t ír! Na és akkor még nem is beszéltem az elővizsgákról, mert ugye olyan is van. Hiszen elég kellemetlen, ha januárban szinte minden nap vizsgázik az ember! :S Na jó, rám ez utóbbi, már mint az, hogy elő vizsgát teszek, nem vonatkozik, hiszen „kis” galiba történt a neptun rendszerrel, ezért én nem tölthetem ki az indexemet, mert persze a sorrend nem mindegy… :S

Mivel az indexemet ugye nem tölthettem ki ezért, nem írathatom be a gyakorlati jegyeket így nem mehetek szóbeli vizsgára. Hát hurrá! :S:@ Amúgy még ennek örülnék is, ha tudnám azt, hogy attól függetlenül meg lesz mindenből legalább az elégséges jegyem… de nem ez nem azt jelenti, sajnos! Történt amúgy ez az egész úgy, hogy éppen a már említett okiratot szerettem volna kitölteni, mikor észrevettem, hogy az általam felvett tantárgyak között nincs ott az a bizonyos PTI 210-2 kódú Kombinatorika és Valószínűség-számítás gyakorlati óra, pedig év elején felvettem! Hát irány a Tanulmányi osztály, hogy mégis akkor most mi a csuda van!? Erre ott csak annyi választ kaptam, hogy: „Hát te azt elfelejtetted felvenni!” Ezek ennyire hülyének nézik az embert, hogy bejár egy olyan órára, ZH-ik belőle, amit nem is vett fel!? Ezek szerint amúgy igen! :S Most ott tart a dolog, hogy kell kérnem egy igazolást a tanártól, miszerint én gyakorlati jegyet szereztem val.-számból. Ez nem is lenne annyira bonyolult, ha a tanár végre betolná a képét az iskolába, ugyanis ezt már több mint kéthete nem tette meg és azt sem tudták megmondani, hogy mikor szándékozik visszatérni! :S

Még ezt sem tudják(!), hát kérdem én, akkor mit tudnak? Hát ez volt az egyik ok, amiért eddig így el voltam tűnve. Hiszen ha végre volt egy kis nyugtom a ZH-k és az idegeskedés közben akkor inkább aludtam! Mert hát ugye tanulni éjszaka lehet a legnyugodtabban, nappal meg lóti-futizás, meg mégiscsak megszólják az embert, ha próbál hunyni az ember egy kicsit. De hogy lássátok, hogy mégis csináltam valami „látványosat” a tegnapi szabad estémen, ahelyett, hogy ide írtam volna, hát belinkelem azt az oldalt, amit összeügyködtem: http://apez.extra.hu/ túl sok tartalom még nincs rajta, de legalább már van egy kis dizájnja. :P Mert valljuk meg a korábbinak nem igazán volt. Egyébként hamarosan azt tervezem, hogy ezt a blogot is átköltöztettem oda, ezt pedig itt megszüntettem, persze minden korábbi bejegyzés és hozzászólás és belinkelés át költözik majd. Csak ez még egy kis szabadidőt kíván, az meg ugye nem sok van mostanában. De ami késik, az nem múlik! Mondhatnám úgyis, hogy Polgár Jenő szavaival éljek: „…folyamatban vannak a papírok…” és ez most mindenre igaz!

Persze nem csak ennyi történt velem az elmúlt kéthétben, voltak még dolgok amiből most néhányat fel is sorolnék. Volt olyan, hogy Szalagavató bálban voltam, ami nagyon jó volt csak rövid… :S mint minden ami jó. Jó volt találkozni néhány régi ismerőssel, emellett viszont rossz volt el szörnyülködni, hogy nekem már öt éve volt a szalagavatóm, és hát igazán még mindig nem tudok felmutatni semmit sem amit addig azóta csináltam (leszámítva a weboldalam, aminek nagyon örülök :P), de hát az igazából nem volt nagy kihívás elkészíteni. Kicsit rossz, hogy ez van, mármint az, az 5 év jól elszaladt, de majd a diploma után! VIGYÁZZ VILÁG, MERT JÖVÖK!!! És megváltok mindent! Legalább is ezt tervezem, aztán majd kiderül. Na, megijedni azért nem kell, nincsenek olyan terveim, hogy világ uralomra török, de kitudja, nem is olyan rossz ötlet ez, hm… ezen most elgondolkodtam. Alapítok egy mozgalmat, mit tudom én olyan néven, hogy „Hódítsuk meg a világot Peti számára!” vagy valami hasonló és én leszek a vezető, ez tetszik. A mozgalom programját még kigondolom, aztán majd közlöm, de jelentkezni már lehet! :P

Na de visszakanyarodva a korábbi témához, szóval a bál kicsit vegyes érzelmeket hagyott hátra, de ezek a bálok már csak ilyenek, jó buli, de az ember mindig elgondolkozik, hogy mi volt mikor ő táncolt egy sportcsarnoknyi ember előtt. Na de erről ennyit!

Volt ám még olyan is az elmúlt napokban, hogy hajnali 4-kor az egri kórház ügyeletén várjuk a röntgen eredményét…

Igen, igen törés volt, ráadásul, kéz! Na de nem az enyém, mert akkor még most sem írtam volna, hiszen egészségesen se vagyok valamin „billentyűzet virtuóz” nem még begipszelt kézzel! :P A baleset pedig úgy volt, csak hogy megnyugodjanak a kedélyek, hogy az egyik kolis leányzó, Zsuzsi elcsúszott és rá esett a kezére ami ennek következtében el is tört. Na megijedni ismét nem kell, mert vér nem folyt, meg ilyenek de azért kicsit furán állt, mármint a keze. Gyorsan taxi gyere, mi taxiba be, aztán el kórházba, mind ezt éjjel kettő, fél három körül. A magyar egészségügyet meg ismerjük ugye, nem csak nappal de még éjjel sincs kedvük dolgozni az orvosoknak. Pedig én azt gondoltam, hogy nappal azért nem haladnak a betegekkel az orvosok, mert éjszaka hajtanak, és reggelre elfáradnak. Mindenkit, aki hasonlóan gondolta, azt ki kell ábrándítanom mert, nem így van. Na de erről nem csak ők tehetnek!!!

Ááá… elzsibbadt a lábam!!! Ááá… Tyű és már le is kell szállnom a vonatról, na majd folytatom!

Már itt is vagyok egy gyors átszállás után, bár ezt ti nem érzékelitek, hogy eltelt kb.10 perc, végre már Hatvanban vagyunk, bár már nem is mert közben kiért a vonat Hatvanból is. Na de, hol is tartottam? Ja igen, a lábam még mindig zsibbad!!! És ez most rossz!

Na a lényeg, hogy Zsuzsinak eltört a csuklója a képet amiről röntgenkép is készült, amit itt láthattok:

Igen, ott van eltörve ahol bekarikáztam pirossal! Csak azért, hogy olyanok is lássák akiknek még nem volt eltörve semmijük sem. Na de már ennyi ezzel a „szép” képpel búcsúzom, mert közben már itt járok Pusztamonostoron, szóval le kell szállnom a vonatról! Mindenkinek minden jót!

Még egy kis plussz, Mikulás alkamából

Mikulás, meg hétvége, meg mi egymás...

Eleget teszek egyik rendszeresen olvasó és kommentező kedves ismerősömnek, hajasnak, aki arra kért pontosabban azt üzente, hogy: "Jó a blogod csak írhatnál sűrűbben is!". Így hát szaporítom bejegyzéseim számát plusz eggyel!
Elégé zsúfolt egy hét volt, ezért is nem írtam. De tudom ez nem kifogás, hiszen ha arra tudtam időt szakítani, hogy Kéthelyen is mikulás lehessek, akkor arra miért nem hogy ide írjak legalább annyit, hogy "Boldog Mikulást!", bár ilyeneket nem is szoktak mondani, na mindegy. És igen remélem most mindenki ledöbbent egy kicsit, hiszen az én, mikulás mintájúnak éppen nem nevezném testalkatommal, idén kétszer is voltam mikulás... :P Mégpedig egy, kb. 400 fős kollégium, valamint egy hozzávetőlegesen 40, 3 és 10 évesekből álló gyerek csapat számára. Na jó nem én voltam a mikulás, hanem csak mikulás ruhás segítője hiszen szegénynek dec. 6.-a táján elég sok dolga van ezt ugye mindenki elismeri...
Szóval a héten én sem sokat aludtam, hiszen egy szülinapi buli után az ember igencsak elfárad, még ha alkohol fogyasztásban nem is közelíti meg a saját teljesítő képeségének határait (a gyengébbek kedvéért: nem rúgtam be). Utólag is még egyszer: "Boldog születésnapot Ákos!" Szóval egy szülinapi buli után azért még a mikulásnak se esne jól végig járni egy kollégiumot, szerintem, de mi Attilával megtettük. Az igazat meg vallva kicsit tartottam attól, hogy elalszom valamelyik folyosó végében és a csomagok nem lesznek kihordva, na de ez nem történt meg, hála a jó Istennek. Szóval a csütörtök hajnali ajándékozásnál már csak a csütörtök esti volt a viccesebb. Már csak azért is mert az pedig úgy indult, hogy talán 10, maximum 15 lurkó lesz, ezzel ellentétben mikor Kriszti, akit én is akkor ismertem meg és hát, na még közelebbről is szívesen megismernék (:P), de ez más téma, szóval Kriszti megkérdezte, hogy én szólítom a gyerekeket, vagy hívja ki ő őket szépen sorba, és meg legyintett egy lapot amin 43 darab név volt. Na én ott lettem ideges! Vajon ezt a Mikulás, hogy csinálja!? Hogyan jegyez meg ennyi gyereket, és akkor még azok csak a gyereke, mert ugye a felnőttek is szoktak mikulás csomagot kapni, egy-egy tilosban parkolásért, meg hasonlókért. Na de, végül is aranyosak voltak a kölykök, és nem is kellett őket szólítani, ami nagy valószínűséggel nem annak tudható be, hogy olyan hitelesen alakítottam a mikulást, pedig igyekeztem, hanem annak, hogy aki oda jött az csomagot kapott, persze ők nem csekket amit tilosban parkolásért osztogatnak. A körülbelül egy órás mikulás produkcióm alatt kétszer, mondjuk úgy, bakiztam. Az egyik mikor egy anyuka megkérdezte mivel érkeztem, mert ugye hó az nuku, még Egerben is, erre hogy honnan azt nem tudom, jött a válasz, hogy busszal! Még ilyen hülyeséget! A Mikulás busszal!? Na aztán ment a terelés, hogy hát mert csak így tudtam elhozni azt a sok ajándékot... A második baki, na az is komoly volt, az egyik kislány gyönyörű verset mondott, de komolyan és hosszú is volt mert mire végzett én már nem emlékeztem az elejére. Na jó ez azért is volt mert komoly erőfeszítésembe került az, hogy úgy fújjam ki a levegőt, hogy a bajusz és a szakál miatt ne párásodjon a szemüvegem, hiszen eme segédeszközöket használnom kellett mivel az én szakálam jobb esetben is csak vörösödik nem pedig ősz. Hát nehéz volt megoldani a problémát, de tényleg! Na de a vers az tényleg szép volt! Így a vers végeztével igazán járt egy csomag, mire én csak annyit mondtam: "Hát ezért a szép versért igazán megérdemelsz egy ajándék csokrot!" Hát régen láttam ilyen szomorúsággal teli döbenetet kis lány arcán, hogy ő csak csokrot kap nem pedig csokival és cukorral teli mikulás csomagot... Hirtelen azt hittem sírva fakad, de amikor meglátta, hogy minden rendben van, mégis csak csomag jár nem pedig csokor már csak az látszódott az arcán, hogy ide vele aztán már itt sem vagyok. Őszintén megmondva én meg is rugdostam volna szerencsétlen Mikit a helyében ha virág csokrot kapok csoki helyett egy versért...
Ja, és persze a csattanó! hát igen a Mikulás, azaz én aki Mikulásnak álcáztam magam, búcsúzóul hallani szerettem, volna valami szép dalt, erre egy apuka bekiabálta: "Kezdje el a Mikulás!" döbbenet! utoljára alsó tagozatos koromban tudtam mikulásos dalt és hát az se most volt már... De ekkor jött Kriszti az én megmentőm és elkezdte a Hull a pelyhes-t. Ő egy angyal! annak az apukának meg üzenem, hogy jövőre tuti csak virgácsot fog kapni!!!
Ennyit a Mikulásról, amúgy belegondolva, az elmúlt 10-13 évben ezt a Mikulásos izét élveztem a legjobban... izgalmas volt!
Hát és akkor a hétvége, bár még nincs vége, de akkor is. Biztos feltűnt nektek, hogy elmaradt a pénteki vonatos rész, ez csak azért van mert nem mentem haza. Ennek köze van a hajas bulihoz, aki esetleg nem tudná, hajas egy fiú akit a hosszú haja miatt csak hajasnak becéznek, mellesleg ő az a személy aki hajas néven kommentezni szokott itt a blogban. Szóval a hajas bulit, nem úgy kell elképzelni, hogy összejövünk egy páran és elkezdünk hajazni, vagy valami hasonló, most kérdezhetnétek azt, hogy akkor, hogy. Hát ez az, hogy én sem tudom, ugyanis nem jutottam el :(, mert ez a hülye megfázásos sz@rság(bocsánat!) ágynak döntött. Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem mentem el, sajnálom! Tegnap este már az is nehezemre esett, hogy eljussak arra a helyre amit kijelöltek arra, hogy testi szükségleteit ott végezze el az ember. Nem kell megijedni, azért oda értem! Na szóval ez a buli is közre játszott, és persze az, hogy beadandókat kell csinálni... De hiába maradtam fenn, semmivel sem vagyok előrébb mert az ágytól 5 méternél messzebbre délelőtt sem sikerült eljutnom(4 méterre van a wc), most pedig már este fél 11 is elmúlt, ja azért du.-ra rájöttem, hogy az ágyból is lehet netezni! :P
Szóval a beadandókkal, és a tanulással semmit nem haladtam... :S
DE most lefekszem és holnap újult erővel, vagy még betegebben, neki látok a tanulásnak!!!
Minden jót mindenkinek!

Ui.: Anikó bocsi, hogy nem szóltam, hogy maradtam, de örülök, hogy élek! :$

Összegzés

Hát nem kell megijedni, ez a bejegyzés nem egy végső összegzés. Nem azt jelenti, hogy felhagyok a blog írással (nem szabadultok ilyen könnyen tőlem :P)! Pusztán csak annyi, hogy szerintem, mint mindenki, én is szoktam egy kis összegzést csinálni így félév végén, a vizsga időszak előtt. Általában a diákok ekkor jönnek rá, hogy mennyire elcseszték a félévet, és hogy milyen kemény is lesz a vizsga időszak. Hát ja! Végig gondoltam mindent, és hát ha úgy vesszük akkor én is egy ilyen tipikus "diák" vagyok. Át gondolva ezt a félévet, hát eléggé elcsesztem... "Nem kicsit, nagyon!", ahogyan egy jól ismert beszédben azt hallottuk. Az a legnagyobb gáz, hogy nem csak a sulit... na de ezen témában mostantól nem akarok bejegyzést írogatni, elég volt!
Aztán a legjobban most mégsem a suli fáj, hanem ez a Párizsos dolog, mire döntöttem, és úgymond a tettek mezejére léptem akkorra kezd elillanni ez a lehetőség... (tyű de szépen fogalmaztam). Ezt most nem részletezném, hogy miért is, meg hogy, de nem igazán jutok egyről a kettőre a dolog "szervezésében". Így aztán megint lemaradok egy jó dologról.
Bár ki tudja!? A lényeg, hogy felköthetem a gatyát, tanulhatok ezerrel. Így év végén mindig megbosszulja magát az a mondat, hogy: "Á, most nem megyek be órára, majd jövőhéten...", de hiába az ember erre minden vizsga időszak előtt rá jön, de mégsem tanul belőle. Az az egészben a legviccesebb, hogy ma telepítettem fel azt a programot a gépemre amiben programozni kell itt a suliban és már december van! Sanyi benyögött egy nagyot ma, "Három éve vagy a szobatársam, de még nem láttalak programozni!". És tényleg, na jó aztán beismerte, hogy látott már programozni, de ha jól bele gondolok simán végig lehet csinálni úgy a programozó szakot, hogy az ember nem foglalkozik a programozással. Esetemben ez nem lustaságot takar amúgy hanem, egyszerűen csak nem szeretem, pontosabban nem érdekel a programozás... De sajnos nem sűrűn csinálhatjuk azt amit szeretnénk.
A lecke fel van adva eddig 9 vizsgám van kilátásban és még nem tudtam mindet fel venni... kemény lesz. csupa olyan tárgy ami, hát mit is mondjak, nem éppen a szívem csücske. Hajrá! :S
Na most egyenlőre ennyit, mert mennem kell jegyzetekért, aztán majd valamikor RE!

Menni, vagy nem menni ez itt a kérdés!!!

Hát akkor, mivel pénteken elmaradt a vonatos blog bejegyzés, így most pótolom a vasárnapival, mivel úgyis egyedül utazom. Hát igen, egyedül, pedig úgy volt, hogy jön Peti is aztán ismételjük a múlt heti vasárnapot… de ez úgy nézz ki most elmarad. Annyira mondjuk nem gáz, mert most úgyis arra vágyok/tam, hogy kicsit egyedül legyek. Sajnos ez a hétvége nem éppen úgy sült el, ahogy azt szerettem volna, de ez van. Már lassan kezdek hozzászokni. Pedig talán életem egyik legjobb lehetőségét ajánlották szombaton, de ez az ajánlat sikeresen elszúrta a hétvégémet. Hát ja, régen idegeskedtem már ennyit, és hogy megkoronázza ezeket az egyébként is rossz napokat még anyummal is kicsit összezörrentünk. Pontosabban nem is csak kissé feszült volt a levegő közöttünk. Igen ebből kikövetkeztethető, hogy ő nem éppen úgy fogadta ezt a munka ajánlatot, ahogyan én. Vagy inkább úgy mondanám nem éppen azt mondta, amit szerettem volna hallani tőle…
Én elhiszem, hogy csak jót akar, de mi van ha más a jó, mint amit ő mond… Nehéz döntés ez. Majd holnap kiderül. Holnap beszélek a tanárommal aztán majd lesz valahogy.
Amúgy mondtam anyumnak, hogy én nem itthon, ebben az országban képzelem el a jövőm. Ez nem igazán töltötte el örömmel, úgymond. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Csak mert a barátaimon is azt látom, hogy mindenki azon van, hogy hogyan menjen ki külföldre tanulni, dolgozni. És hát valljuk be tényleg nem sok lehetőség van itthon a fiataloknak. Áá... kaki ez az egész!
Ráadásul még a vizsgáimat sem tudtam felvenni, mert nem tudtam bejelentkezni neptunra, lehet ez volt a jel (:P), hogy inkább menjek, kitudja. És aztán még Odyval sem tudtam beszélni, mert ő betudott jelentkezni a neptunra, de legalább neki sikerül. De akkor is pont rosszkor jött ez is. Most elégé rossz kedvem van. És akkor jön még az is, hogy tegnap volt a lakótársam, Beának a szülinapja, és arra sem köszöntöttem fel. Nem felejtettem el, csak nem jutottam oda. Pontosabban lett volna rá időm csak azt akartam neki írni éjfél előtt, hogy:

„Mivel tudtam, hogy nem tudok első lenni azok között akik a szüli napodon köszöntenek így inkább leszek az utolsó. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!”, de ez sem jött össze, mert le maradtam az éjfélről.
Az egész hétvégén egy dolog sem jött össze amit szerettem volna, szóval teljes letargia. De talán majd holnap, csak mi lesz, ha úgy döntök, hogy kimegyek, akkor anyum mit mond majd, nem is beszélve mamámról, és keresztanyámékról, bár nekik még nem is mondtam, hogy van ilyen lehetőségem… Na, de ezen majd akkor agyalok. Most, most van.
De mára ennyi, már megint nem akarok ezen tovább dilemmázni, inkább nézek Kés alatt-ot már úgyis kezdek kiesni a történésekből. :P

Minden jót! Majd jelentkezem.

Ui.: Zsuzsi köszönöm, hogy írtál, és a tanácsokat! Igazán jól esett. Majd beszélünk ám!!! :P

Nagy döntés...

Na a tegnapi "vonatos" bejegyzés elmaradt. De van kifogás! :P (Jó kifogás sose rossz...) Igazság az, hogy nem utaztam egyedül a vonaton, és hát nem akartam bunkó lenni és elővenni a laptopot és pötyögni, de legalább jó volt a társaság, és így hip-hop elszaladt az a másfélórás vonatozás.
Ígértem, hogy majd leírom, hogy mi történt a héten, miért voltam olyan hallgatag, de ezt most is kihagyom...
Egyesek most megkönnyebbültek, biztosan, hogy végre nem lesz szó több ivászatról, és buliról. Mások, pedig gondolom, kiábrándultak, hogy nem lesz semmi bankban részegen térdelős kellemetlen szituációról szó. De ezt most meg kell értenetek, mivel délelőtt fél 11 óta olyan ideges vagyok, hogy csak na! És hogy miért? Hát mindjárt le is írom...
Csabi, reggel 10 körül ébresztőt csinált, hogy eldughatnám a képem hozzá ugyanis hazajött Németországból, és hát régen találkoztunk. Így indult, kicsit sem boldogan a reggelem, mert hát ki akar szombat reggel 9-kor ébredni mikor akár délig is lehetne aludni, mert nincs otthon senki aki ébresztené... Vissza aludni persze ilyenkor már nem bír az ember, mert Csabi az a fajta ember aki gondosan ügyel arra, hogy csak annyit beszéljen azzal akit felébresztett, hogy az ne. bírjon visszaaludni. Szóval korai volt a kelés. De még jó, hogy van tv és internet a szobámban, így ez a reggeli kis incidens már-már majdnem korrigálva volt amikor 11 körül megcsörrent a telefonom. És nagy megdöbbenésemre az egyik tanárom volt. De hát kérem szépen szombat van!!! Még ilyenkor is a sulival kell foglalkoznom, döbbenet. Itt jegyezném meg, hogy tisztelem azon személyeket akik képesek arra, hogy a hétvégét is az iskolapadban töltsék!!! De hát én mégis csak nappali tagozatos volnék, vagy mi a szösz! Na mind1 mert mivel fogadtam a hívást kiderült, hogy annak, hogy Kusper tanár úr hívott semmi köze az iskolához. Ugyanis csak annyit mondott, hogy kellene két ember aki kimenne Párizsba dolgozni hetente 2-3 napra. És sürgős a dolog, mert csütörtökön, már menni is kellene! Nem tudnék valakit ajánlani. Hát döbbenet! :O Hirtelenjében ki is böktem 3 nevet, de szerintem a srácok valószínűleg nemet mondanak mert, hát mégiscsak diploma előtt állunk és így utolsó éven senki sem akar kockáztatni...
És ekkor jött az újabb kérdés: "És téged nem is érdekel a dolog?" Hát besz*rás!!! Hogy nekem lenne-e kedvem Párizsba dolgozni? Úgy hogy nincs egy hetem dönteni... :O
Hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány! Annyit tudtam kibökni, hogy átgondolom. Ez volt 4 órája és még mindig nem tudok magamhoz térni...
Én, Párizsba, de akkor mi lesz a sulival és anyummal, meg hogy, meg mit, meg amúgy is...
Nem tudom. Igazából nem is tudok most mit mondani ezzel kapcsolatba, csak gondoltam le kell írnom, mert már azt se tudom hogy most hétvégén mit akartam csinálni, nem hogy majd csütörtökön, pénteken hol leszek...
Szóval majd, írok, de nem tudom mikor, de gondoltam ezt tudnia kell mindenkinek...