Keserédes savanyúság...

Hát ja, tartozok némi magyarázattal... több dolog miatt is. Az első, a már megszokottnak is nevezhető magyarázkodás, a "Megint hol voltál ennyi napig?" kérdésre. Hát tudnátok, vagy nem? Ha nem akkor elárulok egy nagy titkot: KARÁCSONY VAN!!! Ilyenkor minden rendes ember igyekszik a családjával tölteni ezt a pár napot, hát én is ezt tettem.
A második, a múltkori kiborulásom, amiről igazából most sem akarok beszélni. Márt csak azért is, mert kicsit összetett több dolog jött össze akkor, és hát na, az lett az eredménye amit olvastatok is. Nem mondom, hogy túl vagyok azon a dolgon, de nem akarok vele foglalkozni, de tényleg! Most nem. Annyival azért kommentálnám, hogy mostantól én is úgy állok a dolgokhoz, ahogyan kell.
A harmadik magyarázatra szoruló dolog ez az ellentmondásos cím: "Keserédes savanyúság...", vagy nem az? Na mindegy, én annak szántam. A helyzet az, hogy én ezt érzem most. Egy hete azt vártam, hogy végre itthon lehessek. Ne keljen foglalkozni a sulival, az ottani emberekkel, a gondjaikkal. Remélem most jó sokan megsértődtek, de szerintem mindenkinek van ilyen, ne haragudjatok. Mostanában egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan azt szerettem volna. De ez van, besokaltam.
Aztán amikor végre haza jöhettem, úgy éreztem, hogy inkább maradtam volna, mert igazából a hátam közepére sem kívánom a karácsonyt. De tényleg. Inkább maradtam volna fenn a koliban, mert tudtam azt, hogy azon a három napon senki sincs ott, nyugalom van. Aztán, mondjuk lehet, hogy 2 nap után már azt képzeltem volna hogy hangokat hallok, csak hogy ne legyek egyedül. De ezt ki tudja. Hazafelé a vonaton megírtam a Tegnapi című bejegyzésem, ami után már majdnem jó kedvem is lett aztán jött egy kis "söröcske, de csak okosan" a barátokkal, az is jó volt. Aztán a döbbenet. :S Na de erről csak ennyit. Na meg az, hogy Karácsony itt van, de ajándék még nuku. Ez az egész karácsony csak egy nagy "maszlag", mint ahogy már azt írtam máshol is. Én nem szeretem a karácsonyt. Mi jó benne? Jó, igen most jön a válasz, hogy mert család, meg együtt, meg bejgli, meg kaja, meg szeretet. De ebből mi az igaz. Szóval mit éreznek az emberek ez alatt a három nap alatt? Mert én azt, hogy "Na jó, eltelik ez a pár nap, aztán utána úgyis megint suli, meg gondok.". Pontosabban akkor is vannak gondok, csak másfajta gondok. Olyan gondok amivel az ember évközben nem akar foglalkozni, és persze ilyenkor sem, csak ilyenkor jobban előjön. Mert a családnak együtt kéne lenni, de valaki mindig hülye...
És amikor feljön ez a téma akkor az asztalra csapsz és csak annyit mondasz, hogy "Most nem ezzel kéne foglalkozni!" Pedig mindig csak ezzel kéne foglalkozni! Szóval akkor miért élvezném a karácsonyt, ha csak azt látom, hogy az "egész"(mert nálunk sajnos csak fél az egész) család azt várja, hogy tesómnak mikor jön meg az esze és mikor hozza el a lányait hozzánk...
Aztán jön a 24.-e, amikorra vagy sikerül, vagy nem mindenkinek ajándékot venned, ha sikerült is venni valamit csak bízol benne, hogy nem tovább ajándékozza, vagy beteszi a szekrény aljába. De az biztos, hogy írogathatod az üdvözlő email-ket, sms-ket, meg minden olyan embereknek, akiket valójában nem is ismersz. Jó, tudom, gondolt rád meg minden és ez kedves, de azért ott a bűntudat, hogy te igazából nem akartál neki küldeni karácsonykor semmit, mert amikor találkoztál vele utoljára akkor úgy gondoltad, hogy az üdvözlést letudtad egy mondattal. Ááá...
Aztán a maradék két nap, ha éppen nem rokonok vannak látogatóban nálatok, vagy te a rokonoknál akkor is azon agyalsz, hogy majd mi lesz az ünnepek után. Megint ott lesznek a gondok, és hogy oldod meg azokat...
Nálam legalább is így zajlik most. Az utolsó jó, "igazi" karácsonyom 6 éve volt, na talán az karácsony volt. Azóta én úgy vagyok, hogy talán a következő majd az talán jó lesz, de nem.
Most lehetne kérdezni, hogy akkor mégis mi az "édes" abban, amit most leírtam, hát abban tényleg nincs semmi "édes". Számomra az édes csak annyi, hogy kicsit legalább sikerült nem foglalkozni az egri dolgokkal, na jó ez kb. félnapig tartott de ez is jó volt, bár akkor előjöttek az itthoni dolgok, de mégis. Gáz hogy az ember az egyik problémából a másikba menekül. Vagy lehet ezt csak én csinálom így?
Tudom, tudom, mostanában megint elég pesszimista vagyok, de majdcsak sikerül a következő vizsgám aztán elindulok kifelé a gödörből. Remélem legalább is.

Zárásul mindenkinek "Boldog Karácsonyt! És az Istenét is, ne internetezzetek, hát Karácsony van!!!".

Mai...

Hát most jutottam oda, hogy a tegnapi írásomat feltegyem. Kicsit fáradt voltam este, pontosabban éhes, ja és persze Csabi is hazajött szóval este még oda is elszaladtam "pofa vizitre", bár nem tudom ki mutatta meg magát a másiknak, hogy él még, hiszen egyikünk sem volt itthon. Na mindegy éjfél volt mikor haza értem,és akkor már nem volt kedven feltölteni a szöveget. De a gépet azért bekapcsoltam! :P
Amúgy kár volt! Mert msn-ről és iwiw-ről olyan dolgot tudtam meg, mármint nem erről a két rendszerről, hanem az ott található információk segítségével valami másról, amit inkább nem szerettem volna megtudni! Nagyon nagyot csalódtam! Vagy legalább is megtudtam valamit amitől már egy ideje tartottam és ez nagyon rosszul esett. Most nem akarom ide leírni, mert sok olyan dogot írnék első felindulásból ami talán nem igaz, de csalódott vagyok, nagyon.
Nem értem és talán soha nem is fogom, miért nem lehet megmondani az igazat valakinek, ha tényleg fontos az a valaki... Miért nem lehet azt mondani, hogy "Csórikám, hülye gyerek, vedd már észre magad, aztán meg el lehet tolni a biciklit!", nem tudom. Nem tudom ebben a mondatban mi olyan nehéz! Miért kell inkább "jó pofizni"? Mivel jobb az!? Na inkább tényleg befejezem most mert tényleg rossz a kedvem, és még valami olyat is mondok amit én is megbánok.
Azt hittem majd ha alszom egyet akkor jobb lesz, de nem. Úgy tűnik az idei sem lesz minden idők legjobb karácsonya! :S

Tegnapi

Tyű… aszta mindenit! Hát még ez az oldal működik!!! :O :D Na hát igen olyan régen írtam már, hogy azt sem tudom eddig mit írtam. Ezért most gyorsan átolvastam a korábi írásaimat, na meg persze a kommenteket!!! :P:D Mert ugye azok is vannak és én ismételten csak azt tudom mondani rá, hogy köszönöm a hozzászólásokat, és persze azt hogy hiányoljátok az írásaimat. Bár lehet, hogy ez a, majd két hetes szünet miatt egy páran tovább álltak és inkább más blogját olvassák, de hát majd csak visszaszoknak hozzám!

Nos, hát akkor röviden, hogy minek is köszönhető ez „kis” szünet. (Jé, már megint „nos”-al kezdtem egy mondatott! Ígérem, leszokom róla! :$) Hát az úgy volt… …és most képzeljétek el, hogy én ezt szégyellve mondom, mert tényleg szégyellem, hogy ennyi nap kimaradt bejegyzés nélkül, szóval az tényleg úgy volt, hogy megkezdődött a suliba a vizsgaidőszak előtti utolsó nagy hajrá. Annak, aki esetleg nem tudná, ez annyit jelent, hogy ZH-k tömkelegét, napi kettőt-hármat íratnak a tanárok, mert ugye ez egy fősuli és a tanároknak is csak ilyenkor jut eszükbe, hogy jegyet is kéne adni. De mire is, ha nem volt évközben szinte egy számon kérés sem… vicces! Persze nem akkor, amikor az ember fia tényleg naponta 2 ZH-t ír! Na és akkor még nem is beszéltem az elővizsgákról, mert ugye olyan is van. Hiszen elég kellemetlen, ha januárban szinte minden nap vizsgázik az ember! :S Na jó, rám ez utóbbi, már mint az, hogy elő vizsgát teszek, nem vonatkozik, hiszen „kis” galiba történt a neptun rendszerrel, ezért én nem tölthetem ki az indexemet, mert persze a sorrend nem mindegy… :S

Mivel az indexemet ugye nem tölthettem ki ezért, nem írathatom be a gyakorlati jegyeket így nem mehetek szóbeli vizsgára. Hát hurrá! :S:@ Amúgy még ennek örülnék is, ha tudnám azt, hogy attól függetlenül meg lesz mindenből legalább az elégséges jegyem… de nem ez nem azt jelenti, sajnos! Történt amúgy ez az egész úgy, hogy éppen a már említett okiratot szerettem volna kitölteni, mikor észrevettem, hogy az általam felvett tantárgyak között nincs ott az a bizonyos PTI 210-2 kódú Kombinatorika és Valószínűség-számítás gyakorlati óra, pedig év elején felvettem! Hát irány a Tanulmányi osztály, hogy mégis akkor most mi a csuda van!? Erre ott csak annyi választ kaptam, hogy: „Hát te azt elfelejtetted felvenni!” Ezek ennyire hülyének nézik az embert, hogy bejár egy olyan órára, ZH-ik belőle, amit nem is vett fel!? Ezek szerint amúgy igen! :S Most ott tart a dolog, hogy kell kérnem egy igazolást a tanártól, miszerint én gyakorlati jegyet szereztem val.-számból. Ez nem is lenne annyira bonyolult, ha a tanár végre betolná a képét az iskolába, ugyanis ezt már több mint kéthete nem tette meg és azt sem tudták megmondani, hogy mikor szándékozik visszatérni! :S

Még ezt sem tudják(!), hát kérdem én, akkor mit tudnak? Hát ez volt az egyik ok, amiért eddig így el voltam tűnve. Hiszen ha végre volt egy kis nyugtom a ZH-k és az idegeskedés közben akkor inkább aludtam! Mert hát ugye tanulni éjszaka lehet a legnyugodtabban, nappal meg lóti-futizás, meg mégiscsak megszólják az embert, ha próbál hunyni az ember egy kicsit. De hogy lássátok, hogy mégis csináltam valami „látványosat” a tegnapi szabad estémen, ahelyett, hogy ide írtam volna, hát belinkelem azt az oldalt, amit összeügyködtem: http://apez.extra.hu/ túl sok tartalom még nincs rajta, de legalább már van egy kis dizájnja. :P Mert valljuk meg a korábbinak nem igazán volt. Egyébként hamarosan azt tervezem, hogy ezt a blogot is átköltöztettem oda, ezt pedig itt megszüntettem, persze minden korábbi bejegyzés és hozzászólás és belinkelés át költözik majd. Csak ez még egy kis szabadidőt kíván, az meg ugye nem sok van mostanában. De ami késik, az nem múlik! Mondhatnám úgyis, hogy Polgár Jenő szavaival éljek: „…folyamatban vannak a papírok…” és ez most mindenre igaz!

Persze nem csak ennyi történt velem az elmúlt kéthétben, voltak még dolgok amiből most néhányat fel is sorolnék. Volt olyan, hogy Szalagavató bálban voltam, ami nagyon jó volt csak rövid… :S mint minden ami jó. Jó volt találkozni néhány régi ismerőssel, emellett viszont rossz volt el szörnyülködni, hogy nekem már öt éve volt a szalagavatóm, és hát igazán még mindig nem tudok felmutatni semmit sem amit addig azóta csináltam (leszámítva a weboldalam, aminek nagyon örülök :P), de hát az igazából nem volt nagy kihívás elkészíteni. Kicsit rossz, hogy ez van, mármint az, az 5 év jól elszaladt, de majd a diploma után! VIGYÁZZ VILÁG, MERT JÖVÖK!!! És megváltok mindent! Legalább is ezt tervezem, aztán majd kiderül. Na, megijedni azért nem kell, nincsenek olyan terveim, hogy világ uralomra török, de kitudja, nem is olyan rossz ötlet ez, hm… ezen most elgondolkodtam. Alapítok egy mozgalmat, mit tudom én olyan néven, hogy „Hódítsuk meg a világot Peti számára!” vagy valami hasonló és én leszek a vezető, ez tetszik. A mozgalom programját még kigondolom, aztán majd közlöm, de jelentkezni már lehet! :P

Na de visszakanyarodva a korábbi témához, szóval a bál kicsit vegyes érzelmeket hagyott hátra, de ezek a bálok már csak ilyenek, jó buli, de az ember mindig elgondolkozik, hogy mi volt mikor ő táncolt egy sportcsarnoknyi ember előtt. Na de erről ennyit!

Volt ám még olyan is az elmúlt napokban, hogy hajnali 4-kor az egri kórház ügyeletén várjuk a röntgen eredményét…

Igen, igen törés volt, ráadásul, kéz! Na de nem az enyém, mert akkor még most sem írtam volna, hiszen egészségesen se vagyok valamin „billentyűzet virtuóz” nem még begipszelt kézzel! :P A baleset pedig úgy volt, csak hogy megnyugodjanak a kedélyek, hogy az egyik kolis leányzó, Zsuzsi elcsúszott és rá esett a kezére ami ennek következtében el is tört. Na megijedni ismét nem kell, mert vér nem folyt, meg ilyenek de azért kicsit furán állt, mármint a keze. Gyorsan taxi gyere, mi taxiba be, aztán el kórházba, mind ezt éjjel kettő, fél három körül. A magyar egészségügyet meg ismerjük ugye, nem csak nappal de még éjjel sincs kedvük dolgozni az orvosoknak. Pedig én azt gondoltam, hogy nappal azért nem haladnak a betegekkel az orvosok, mert éjszaka hajtanak, és reggelre elfáradnak. Mindenkit, aki hasonlóan gondolta, azt ki kell ábrándítanom mert, nem így van. Na de erről nem csak ők tehetnek!!!

Ááá… elzsibbadt a lábam!!! Ááá… Tyű és már le is kell szállnom a vonatról, na majd folytatom!

Már itt is vagyok egy gyors átszállás után, bár ezt ti nem érzékelitek, hogy eltelt kb.10 perc, végre már Hatvanban vagyunk, bár már nem is mert közben kiért a vonat Hatvanból is. Na de, hol is tartottam? Ja igen, a lábam még mindig zsibbad!!! És ez most rossz!

Na a lényeg, hogy Zsuzsinak eltört a csuklója a képet amiről röntgenkép is készült, amit itt láthattok:

Igen, ott van eltörve ahol bekarikáztam pirossal! Csak azért, hogy olyanok is lássák akiknek még nem volt eltörve semmijük sem. Na de már ennyi ezzel a „szép” képpel búcsúzom, mert közben már itt járok Pusztamonostoron, szóval le kell szállnom a vonatról! Mindenkinek minden jót!

Még egy kis plussz, Mikulás alkamából

Mikulás, meg hétvége, meg mi egymás...

Eleget teszek egyik rendszeresen olvasó és kommentező kedves ismerősömnek, hajasnak, aki arra kért pontosabban azt üzente, hogy: "Jó a blogod csak írhatnál sűrűbben is!". Így hát szaporítom bejegyzéseim számát plusz eggyel!
Elégé zsúfolt egy hét volt, ezért is nem írtam. De tudom ez nem kifogás, hiszen ha arra tudtam időt szakítani, hogy Kéthelyen is mikulás lehessek, akkor arra miért nem hogy ide írjak legalább annyit, hogy "Boldog Mikulást!", bár ilyeneket nem is szoktak mondani, na mindegy. És igen remélem most mindenki ledöbbent egy kicsit, hiszen az én, mikulás mintájúnak éppen nem nevezném testalkatommal, idén kétszer is voltam mikulás... :P Mégpedig egy, kb. 400 fős kollégium, valamint egy hozzávetőlegesen 40, 3 és 10 évesekből álló gyerek csapat számára. Na jó nem én voltam a mikulás, hanem csak mikulás ruhás segítője hiszen szegénynek dec. 6.-a táján elég sok dolga van ezt ugye mindenki elismeri...
Szóval a héten én sem sokat aludtam, hiszen egy szülinapi buli után az ember igencsak elfárad, még ha alkohol fogyasztásban nem is közelíti meg a saját teljesítő képeségének határait (a gyengébbek kedvéért: nem rúgtam be). Utólag is még egyszer: "Boldog születésnapot Ákos!" Szóval egy szülinapi buli után azért még a mikulásnak se esne jól végig járni egy kollégiumot, szerintem, de mi Attilával megtettük. Az igazat meg vallva kicsit tartottam attól, hogy elalszom valamelyik folyosó végében és a csomagok nem lesznek kihordva, na de ez nem történt meg, hála a jó Istennek. Szóval a csütörtök hajnali ajándékozásnál már csak a csütörtök esti volt a viccesebb. Már csak azért is mert az pedig úgy indult, hogy talán 10, maximum 15 lurkó lesz, ezzel ellentétben mikor Kriszti, akit én is akkor ismertem meg és hát, na még közelebbről is szívesen megismernék (:P), de ez más téma, szóval Kriszti megkérdezte, hogy én szólítom a gyerekeket, vagy hívja ki ő őket szépen sorba, és meg legyintett egy lapot amin 43 darab név volt. Na én ott lettem ideges! Vajon ezt a Mikulás, hogy csinálja!? Hogyan jegyez meg ennyi gyereket, és akkor még azok csak a gyereke, mert ugye a felnőttek is szoktak mikulás csomagot kapni, egy-egy tilosban parkolásért, meg hasonlókért. Na de, végül is aranyosak voltak a kölykök, és nem is kellett őket szólítani, ami nagy valószínűséggel nem annak tudható be, hogy olyan hitelesen alakítottam a mikulást, pedig igyekeztem, hanem annak, hogy aki oda jött az csomagot kapott, persze ők nem csekket amit tilosban parkolásért osztogatnak. A körülbelül egy órás mikulás produkcióm alatt kétszer, mondjuk úgy, bakiztam. Az egyik mikor egy anyuka megkérdezte mivel érkeztem, mert ugye hó az nuku, még Egerben is, erre hogy honnan azt nem tudom, jött a válasz, hogy busszal! Még ilyen hülyeséget! A Mikulás busszal!? Na aztán ment a terelés, hogy hát mert csak így tudtam elhozni azt a sok ajándékot... A második baki, na az is komoly volt, az egyik kislány gyönyörű verset mondott, de komolyan és hosszú is volt mert mire végzett én már nem emlékeztem az elejére. Na jó ez azért is volt mert komoly erőfeszítésembe került az, hogy úgy fújjam ki a levegőt, hogy a bajusz és a szakál miatt ne párásodjon a szemüvegem, hiszen eme segédeszközöket használnom kellett mivel az én szakálam jobb esetben is csak vörösödik nem pedig ősz. Hát nehéz volt megoldani a problémát, de tényleg! Na de a vers az tényleg szép volt! Így a vers végeztével igazán járt egy csomag, mire én csak annyit mondtam: "Hát ezért a szép versért igazán megérdemelsz egy ajándék csokrot!" Hát régen láttam ilyen szomorúsággal teli döbenetet kis lány arcán, hogy ő csak csokrot kap nem pedig csokival és cukorral teli mikulás csomagot... Hirtelen azt hittem sírva fakad, de amikor meglátta, hogy minden rendben van, mégis csak csomag jár nem pedig csokor már csak az látszódott az arcán, hogy ide vele aztán már itt sem vagyok. Őszintén megmondva én meg is rugdostam volna szerencsétlen Mikit a helyében ha virág csokrot kapok csoki helyett egy versért...
Ja, és persze a csattanó! hát igen a Mikulás, azaz én aki Mikulásnak álcáztam magam, búcsúzóul hallani szerettem, volna valami szép dalt, erre egy apuka bekiabálta: "Kezdje el a Mikulás!" döbbenet! utoljára alsó tagozatos koromban tudtam mikulásos dalt és hát az se most volt már... De ekkor jött Kriszti az én megmentőm és elkezdte a Hull a pelyhes-t. Ő egy angyal! annak az apukának meg üzenem, hogy jövőre tuti csak virgácsot fog kapni!!!
Ennyit a Mikulásról, amúgy belegondolva, az elmúlt 10-13 évben ezt a Mikulásos izét élveztem a legjobban... izgalmas volt!
Hát és akkor a hétvége, bár még nincs vége, de akkor is. Biztos feltűnt nektek, hogy elmaradt a pénteki vonatos rész, ez csak azért van mert nem mentem haza. Ennek köze van a hajas bulihoz, aki esetleg nem tudná, hajas egy fiú akit a hosszú haja miatt csak hajasnak becéznek, mellesleg ő az a személy aki hajas néven kommentezni szokott itt a blogban. Szóval a hajas bulit, nem úgy kell elképzelni, hogy összejövünk egy páran és elkezdünk hajazni, vagy valami hasonló, most kérdezhetnétek azt, hogy akkor, hogy. Hát ez az, hogy én sem tudom, ugyanis nem jutottam el :(, mert ez a hülye megfázásos sz@rság(bocsánat!) ágynak döntött. Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem mentem el, sajnálom! Tegnap este már az is nehezemre esett, hogy eljussak arra a helyre amit kijelöltek arra, hogy testi szükségleteit ott végezze el az ember. Nem kell megijedni, azért oda értem! Na szóval ez a buli is közre játszott, és persze az, hogy beadandókat kell csinálni... De hiába maradtam fenn, semmivel sem vagyok előrébb mert az ágytól 5 méternél messzebbre délelőtt sem sikerült eljutnom(4 méterre van a wc), most pedig már este fél 11 is elmúlt, ja azért du.-ra rájöttem, hogy az ágyból is lehet netezni! :P
Szóval a beadandókkal, és a tanulással semmit nem haladtam... :S
DE most lefekszem és holnap újult erővel, vagy még betegebben, neki látok a tanulásnak!!!
Minden jót mindenkinek!

Ui.: Anikó bocsi, hogy nem szóltam, hogy maradtam, de örülök, hogy élek! :$

Összegzés

Hát nem kell megijedni, ez a bejegyzés nem egy végső összegzés. Nem azt jelenti, hogy felhagyok a blog írással (nem szabadultok ilyen könnyen tőlem :P)! Pusztán csak annyi, hogy szerintem, mint mindenki, én is szoktam egy kis összegzést csinálni így félév végén, a vizsga időszak előtt. Általában a diákok ekkor jönnek rá, hogy mennyire elcseszték a félévet, és hogy milyen kemény is lesz a vizsga időszak. Hát ja! Végig gondoltam mindent, és hát ha úgy vesszük akkor én is egy ilyen tipikus "diák" vagyok. Át gondolva ezt a félévet, hát eléggé elcsesztem... "Nem kicsit, nagyon!", ahogyan egy jól ismert beszédben azt hallottuk. Az a legnagyobb gáz, hogy nem csak a sulit... na de ezen témában mostantól nem akarok bejegyzést írogatni, elég volt!
Aztán a legjobban most mégsem a suli fáj, hanem ez a Párizsos dolog, mire döntöttem, és úgymond a tettek mezejére léptem akkorra kezd elillanni ez a lehetőség... (tyű de szépen fogalmaztam). Ezt most nem részletezném, hogy miért is, meg hogy, de nem igazán jutok egyről a kettőre a dolog "szervezésében". Így aztán megint lemaradok egy jó dologról.
Bár ki tudja!? A lényeg, hogy felköthetem a gatyát, tanulhatok ezerrel. Így év végén mindig megbosszulja magát az a mondat, hogy: "Á, most nem megyek be órára, majd jövőhéten...", de hiába az ember erre minden vizsga időszak előtt rá jön, de mégsem tanul belőle. Az az egészben a legviccesebb, hogy ma telepítettem fel azt a programot a gépemre amiben programozni kell itt a suliban és már december van! Sanyi benyögött egy nagyot ma, "Három éve vagy a szobatársam, de még nem láttalak programozni!". És tényleg, na jó aztán beismerte, hogy látott már programozni, de ha jól bele gondolok simán végig lehet csinálni úgy a programozó szakot, hogy az ember nem foglalkozik a programozással. Esetemben ez nem lustaságot takar amúgy hanem, egyszerűen csak nem szeretem, pontosabban nem érdekel a programozás... De sajnos nem sűrűn csinálhatjuk azt amit szeretnénk.
A lecke fel van adva eddig 9 vizsgám van kilátásban és még nem tudtam mindet fel venni... kemény lesz. csupa olyan tárgy ami, hát mit is mondjak, nem éppen a szívem csücske. Hajrá! :S
Na most egyenlőre ennyit, mert mennem kell jegyzetekért, aztán majd valamikor RE!

Menni, vagy nem menni ez itt a kérdés!!!

Hát akkor, mivel pénteken elmaradt a vonatos blog bejegyzés, így most pótolom a vasárnapival, mivel úgyis egyedül utazom. Hát igen, egyedül, pedig úgy volt, hogy jön Peti is aztán ismételjük a múlt heti vasárnapot… de ez úgy nézz ki most elmarad. Annyira mondjuk nem gáz, mert most úgyis arra vágyok/tam, hogy kicsit egyedül legyek. Sajnos ez a hétvége nem éppen úgy sült el, ahogy azt szerettem volna, de ez van. Már lassan kezdek hozzászokni. Pedig talán életem egyik legjobb lehetőségét ajánlották szombaton, de ez az ajánlat sikeresen elszúrta a hétvégémet. Hát ja, régen idegeskedtem már ennyit, és hogy megkoronázza ezeket az egyébként is rossz napokat még anyummal is kicsit összezörrentünk. Pontosabban nem is csak kissé feszült volt a levegő közöttünk. Igen ebből kikövetkeztethető, hogy ő nem éppen úgy fogadta ezt a munka ajánlatot, ahogyan én. Vagy inkább úgy mondanám nem éppen azt mondta, amit szerettem volna hallani tőle…
Én elhiszem, hogy csak jót akar, de mi van ha más a jó, mint amit ő mond… Nehéz döntés ez. Majd holnap kiderül. Holnap beszélek a tanárommal aztán majd lesz valahogy.
Amúgy mondtam anyumnak, hogy én nem itthon, ebben az országban képzelem el a jövőm. Ez nem igazán töltötte el örömmel, úgymond. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Csak mert a barátaimon is azt látom, hogy mindenki azon van, hogy hogyan menjen ki külföldre tanulni, dolgozni. És hát valljuk be tényleg nem sok lehetőség van itthon a fiataloknak. Áá... kaki ez az egész!
Ráadásul még a vizsgáimat sem tudtam felvenni, mert nem tudtam bejelentkezni neptunra, lehet ez volt a jel (:P), hogy inkább menjek, kitudja. És aztán még Odyval sem tudtam beszélni, mert ő betudott jelentkezni a neptunra, de legalább neki sikerül. De akkor is pont rosszkor jött ez is. Most elégé rossz kedvem van. És akkor jön még az is, hogy tegnap volt a lakótársam, Beának a szülinapja, és arra sem köszöntöttem fel. Nem felejtettem el, csak nem jutottam oda. Pontosabban lett volna rá időm csak azt akartam neki írni éjfél előtt, hogy:

„Mivel tudtam, hogy nem tudok első lenni azok között akik a szüli napodon köszöntenek így inkább leszek az utolsó. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!”, de ez sem jött össze, mert le maradtam az éjfélről.
Az egész hétvégén egy dolog sem jött össze amit szerettem volna, szóval teljes letargia. De talán majd holnap, csak mi lesz, ha úgy döntök, hogy kimegyek, akkor anyum mit mond majd, nem is beszélve mamámról, és keresztanyámékról, bár nekik még nem is mondtam, hogy van ilyen lehetőségem… Na, de ezen majd akkor agyalok. Most, most van.
De mára ennyi, már megint nem akarok ezen tovább dilemmázni, inkább nézek Kés alatt-ot már úgyis kezdek kiesni a történésekből. :P

Minden jót! Majd jelentkezem.

Ui.: Zsuzsi köszönöm, hogy írtál, és a tanácsokat! Igazán jól esett. Majd beszélünk ám!!! :P

Nagy döntés...

Na a tegnapi "vonatos" bejegyzés elmaradt. De van kifogás! :P (Jó kifogás sose rossz...) Igazság az, hogy nem utaztam egyedül a vonaton, és hát nem akartam bunkó lenni és elővenni a laptopot és pötyögni, de legalább jó volt a társaság, és így hip-hop elszaladt az a másfélórás vonatozás.
Ígértem, hogy majd leírom, hogy mi történt a héten, miért voltam olyan hallgatag, de ezt most is kihagyom...
Egyesek most megkönnyebbültek, biztosan, hogy végre nem lesz szó több ivászatról, és buliról. Mások, pedig gondolom, kiábrándultak, hogy nem lesz semmi bankban részegen térdelős kellemetlen szituációról szó. De ezt most meg kell értenetek, mivel délelőtt fél 11 óta olyan ideges vagyok, hogy csak na! És hogy miért? Hát mindjárt le is írom...
Csabi, reggel 10 körül ébresztőt csinált, hogy eldughatnám a képem hozzá ugyanis hazajött Németországból, és hát régen találkoztunk. Így indult, kicsit sem boldogan a reggelem, mert hát ki akar szombat reggel 9-kor ébredni mikor akár délig is lehetne aludni, mert nincs otthon senki aki ébresztené... Vissza aludni persze ilyenkor már nem bír az ember, mert Csabi az a fajta ember aki gondosan ügyel arra, hogy csak annyit beszéljen azzal akit felébresztett, hogy az ne. bírjon visszaaludni. Szóval korai volt a kelés. De még jó, hogy van tv és internet a szobámban, így ez a reggeli kis incidens már-már majdnem korrigálva volt amikor 11 körül megcsörrent a telefonom. És nagy megdöbbenésemre az egyik tanárom volt. De hát kérem szépen szombat van!!! Még ilyenkor is a sulival kell foglalkoznom, döbbenet. Itt jegyezném meg, hogy tisztelem azon személyeket akik képesek arra, hogy a hétvégét is az iskolapadban töltsék!!! De hát én mégis csak nappali tagozatos volnék, vagy mi a szösz! Na mind1 mert mivel fogadtam a hívást kiderült, hogy annak, hogy Kusper tanár úr hívott semmi köze az iskolához. Ugyanis csak annyit mondott, hogy kellene két ember aki kimenne Párizsba dolgozni hetente 2-3 napra. És sürgős a dolog, mert csütörtökön, már menni is kellene! Nem tudnék valakit ajánlani. Hát döbbenet! :O Hirtelenjében ki is böktem 3 nevet, de szerintem a srácok valószínűleg nemet mondanak mert, hát mégiscsak diploma előtt állunk és így utolsó éven senki sem akar kockáztatni...
És ekkor jött az újabb kérdés: "És téged nem is érdekel a dolog?" Hát besz*rás!!! Hogy nekem lenne-e kedvem Párizsba dolgozni? Úgy hogy nincs egy hetem dönteni... :O
Hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány! Annyit tudtam kibökni, hogy átgondolom. Ez volt 4 órája és még mindig nem tudok magamhoz térni...
Én, Párizsba, de akkor mi lesz a sulival és anyummal, meg hogy, meg mit, meg amúgy is...
Nem tudom. Igazából nem is tudok most mit mondani ezzel kapcsolatba, csak gondoltam le kell írnom, mert már azt se tudom hogy most hétvégén mit akartam csinálni, nem hogy majd csütörtökön, pénteken hol leszek...
Szóval majd, írok, de nem tudom mikor, de gondoltam ezt tudnia kell mindenkinek...

Na, most akkor tegyük tisztába a dolgokat!!! :)

Hát helló mindenki! Na most kivételesen nem azzal kezdem az új bejegyzést, hogy "Restelem..." meg "Sajnálom, hogy nem írtam...", mert igazán mozgalmas hetem volt, mind érzelmekben mind feladatokban(sajnos elkezdődik lassan a tanulós időszak). Szóval most van kifogásom, hogy miért nem írtam, és ezért nem is kérek bocsánatot. Hiába én már csak ilyen, idézem: "Bunkó..." vagyok.

Nos, a címben utaltam a tisztába rakásra, nem kell megijedni nem született gyerekem, vagy legalább is én nem tudok róla... Mondjuk nem mintha esély lenne rá visszagondolva az elmúlt 9 hónapra, hogy vajmi kis esélye is lenne. De hadjuk ezt, van pár kellemetlen élményem e témában amit nem részleteznék.
Na ezután a sok rizsa után, remélem sikerült felkelteni az érdeklődést, visszatérek az eredeti szándékomhoz, hogy mégis mire gondoltam ama pillanatban, mikor kiötlöttem ezt a figyelem felkeltőnek is nevezhető címet. A dolog egyébként összefüggésbe van azzal, hogy miért is szánom rá az időt arra, hogy neki kezdjek ma este az írásnak. Szóval az úgy volt, hogy leültünk 6 szemközt beszélgetni két ismerősömmel és rákérdeztek egy bizonyos dologra, kilehet találni mire...
Segítek: "Te tényleg olyan szerelmes vagy mit amennyire azt állítod a blogodban?" (elnézést, ha pontatlan volt az idézet! :ß). Hát kicsit meglepődtem, mert egy az, hogy olvassák a blogom, hát HURRÁ!!!, önmagában már ez is meglepő volt, főleg, hogy ők vagy ő ki tudja lehet csak az egyikük. A másik viszont az, hogy kicsit meglepő, hogy csak így megkérdezik ilyen dologról az embert. És most gondolkozok el rajta ahogy írok, hogy én ezt még nem is kérdeztem meg magamtól, jó tudom hülyén hangzik, hogy nem kérdezem meg magamtól, és itt éppen arra utalok, hogy megkérdezek magamtól dolgokat, szóval ez nem azt jelenti, hogy beszélek magamban, hanem hogy még azon nem gondolkodtam el mennyire is vagyok szerelmes mert mindig gondolkodás nélkül mondtam, írtam, hogy "nagyon". Szerintem, pontosabban remélem mással is van ilyen, hogy kicsit összegezni kell a dolgokat magában, és hát én ezt úgy szoktam, hogy megkérdezek dolgokat magamtól, na persze nem a szó szoros értelmében, hanem csak elgondolkodom rajta. Na mindegy, most legalább tudjátok, hogy én is hülye vagyok nem pedig helikopter. Amúgy a kérdésre azt válaszoltam, hogy igen, és most hogy kicsit eltöprengtem rajta most is azt mondanám, hogy igen.
Erre a válaszra válaszul, le lettem cseszve, és valljuk be teljesen jogosan... "Hogy akkor meg miért nem teszek valamit is az ügy érdekében...", és hát miért, mert késő...
Ez a francos nagy igazság... Hogy nem kicsit, hanem nagyon elcsesztem. Mert 2 hétig azon gondolkodtam, beszéljek Andival vagy ne, ahelyett, hogy inkább meghódítsam Ody-t. Aki nem ismeri Andit az rögtön rávágta/ná, hogy miért nem beszéltem vele, de aki ismeri...
Szóval elcsesztem, Ody döntött, és én tiszteletben tartom a döntését, bár szeretném, ha meggondolná magát, persze bízom benne hogy ő is szeretné, de ez van, ez amúgy a legésszerűbb döntés bár mennyire is nem látszik annak. Hiszen mi értelme van egy olyan kapcsolatnak amelyikben az egyik fél mindig azon idegeskedne, mikor kapja a megjegyzéseket, mikor sértegetik a kapcsolata miatt...
Hiszen egy levélből idézve amit Andi küldött:

"De azt ne felejtsd el, hogy én mindig elérem azt amit akarok!"

Mellesleg ez volt a levél utolsó mondata. :S Lehet csak én gondolom ezt de ebből arra következtettek, hogy ő mindenre képes, na nem mintha ezzel elrettentett volna, de inkább nem kívánom senkinek sem, hogy csak azért kapjon hideget, meleget mert engem ismer, mellesleg ez már sok ismerősömmel megesett, nem kell mondanom ki állttal, utólag is elnézést mindenkitől!!!
Szóval ez volt a legjobb döntés Ody részéről, szerintem én is így tettem volna a helyében, és ezért tiszteletben is tartom!

Vicces most, hogy megint előkerestem ezt a szép emailt amit Andi küldött, jött a gondolat, hogy bemásolom ide a teljes szövegét, de nem teszem, mert, hát na az mégis csak nekem szól! :P
És bunkóság lenne mindenki számára olvashatóvá tenni, más részt válaszolnék egy dologra, mert akkor nem és azóta sem tettem meg azt, hogy válaszoljak a levélre, vagy pontosabban erre a részére ami így hangzik:

"Megtörtént az amitől anno nagyon féltünk mindketten. Örökre elveszítettük egymást, de szerintem nem én vagyok a hibás."

Andi, csak, hogy ne idegeskedj ezen, én már az elmúlt bő egy évben rég nem féltem attól, hogy valaki közénk áll, tudom ez most elégé bunkón hangzik, de te már egy párszor úgyis le bunkóztál, és ennek köszönhetően elég sokan így is gondolják, hogy ilyen vagyok, hát szívük joga. De abban is nagyon tévedsz, hogy nem te lennél a hibás. Ennél jóval kisebb dolog is elég lett volna ahhoz, hogy úgy mint ahogyan most, ne is szóljak hozzád, hát sajnálom. Én anno mikor szakítottam, úgy gondoltam és éreztem az volta helyes és becsületes dolog, hogy megmondom, hogy én nem azt érzem amit kellene, és gondolkodnom kell. Ha éppen nem akkor állsz elém amikor jöttél, hogy döntöttem-e, hanem megvárod, hogy végig gondoljam egyedül a dolgokat, akkor (lehet már nem) de nagy eséllyel mondtam volna, hogy folytatni szeretném a kapcsolatot, de akkor, abban a pillanatban, mikor elém álltál (pontosabban ültél) épp arra az oldalra dőlt a mérleg nyelve, hogy nem. És ha ezt akkor nem mondom meg na szerintem akkor lettem volna csak igazán a "Bunkó, köcsög". De ez az én véleményem.

Sajnálom, hogy így alakult, hiszen szerintem mindkettőnk fő sulis éveit sikerült megkeserítenünk, és remélem, hogy CSAK kettőnkét ha már így alakult. A továbbiakban maradjunk ennyiben, nem akarok konfliktust, ezt legjobban szerintem úgy tudjuk megoldani, hogy szépen, mint két vad idegen elmegyünk egymás mellett és kész. Nem kell olyan estéket átélnünk, melyeket a "Produkció!" tökéletesen jellemez, engem nem érdekel, az, hogy kinek a nyakába ugrálsz éppen, mert nem, ez engem nem idegesít, legfeljebb mást, de engem nem... cserébe én sem ugrálok mások nyakába... :)

És még egy dolgot kérnék, hogy had az döntsön, hogy milyen is vagyok és had én döntsem el, hogy milyen is az akivel éppen megismerkedem. Köszönöm!

Nos, remélem sikerült tisztázni néhány dolgot. Kicsit, lehet lejáratósra sikerült ez a bejegyzés pedig nem annak szántam, komolyan! Én nem akarok senkivel sem rosszba lenni, egyszerűen csak így érzek mint ahogyan azt valamelyik bejegyzésemben is leírtam, azt írom és úgy amit és ahogyan azt érzem.

Ody neked csak annyit, hogy remélem nem gondolod azt, hogy haragszom Csak kicsit összejöttek a dolgok a héten és ezért nem kerestelek. Ez az egyik fele, a másik meg csak az, hogy makacs vagyok mint ahogyan szerintem te is (:)) és azért nem kerestelek mert te sem kerestél engem. Tudom kicsit egoistának tűnök emiatt, de ez tényleg így van, és szerintem mindenki volt már így, hogy csak azért nem beszélt valakivel, mert azt várta, hogy majd a másik keresi őt először.

Hát érdekes annyi mindent szerettem volna még írni és szeretnék még írni. És tudom azt, hogy, ha holnap vissza olvasom ezt az egész szöveget akkor rájövök, hogy ezt nem így akartam, ezt nem kellett volna, azt meg kihagytam, szóval tipikus azok a dolgok amiket az ember egy-egy beszélgetés után gondol mikor olyanról beszélgetett amik igazán közel állnak a szívéhez. De nagyon elfáradtam, és tényleg vicces, hogy még sohasem volt ez hogy csak pusztán attól lettem volna fáradt, hogy leírtam/elmondtam miket érzek. Amúgy kíváncsi vagyok, milyen hosszúnak tűnik amit most írtam, mert a múltkor a "Restelem és most bele húzok..." bejegyzésnél azt gondoltam milyen sokat írtam aztán még sem lett olyan sok mint amire számítottam.

Na, szóval a lényeg lényegében lényegtelen, így most én is befejezem. Majd holnap re. Holnap megyek haza és a vonaton majd írok aztán feltöltöm. Előre láthatólag arról lesz szó, hogy mi volt a héten, és hogy hogyan sikerült a Gólyabál. Minden jót, jó éjszakát! Pápá.

Restelem és most bele húzok akkor...

Tyűűű..., hát hogyan is kezdjem. Igazán restellem ezt a majd egy heti elmaradást, de hát ez van. Tudomásul kell vennetek :P.
Nos először is reagálnék a látogatóim megjegyzéseire, ami igazi örömmel töltött el, hiszen olyan emberek írtak akikre nem is gondoltam, hogy olvassák a blogom. :)
Haladjunk idő rendben:
Ivett, hát mi lenne velem, szerelmes vagyok! Nem kicsit, ellenben nagyon! És mint tudod, ami nem öl meg az erősít, szóval innentől kezdve jöhet az ivászat és a verekedés... :P Na jó mind a kettő olyan, hogy meg is ölhet de hát na, valamit valamiért... Amúgy mint azt írtam, pontosabban csak utaltam, hogy ha én is próbáltam volna verekedni, mint az a bizonyos "egy szak van illető..." akkor abból igencsak verés lett volna nem pedig verekedés... (mindenki gondoljon arra amire akar).

Niki, hát mit is írhatnék neked egyetlen lányom, gyöngy szemem..., hát ne legyél függő, mert ha véletlenül kimarad pár nap akkor nagyon de nagyon beteg leszel... és én azt nem akarom! Meg így legalább kicsit izgalmasabb, hogy "Na, írt-e már valamit?", mint az hogy "Na, mán megint írt!". :) Remélem azért jól vagy és miden rendben. Majd egyszer valamikor meglátogatlak, ha leszek otthon, és nem csak úgy hogy megyek és jövök!!! :S

Hajas, hát megpróbálom kérésed teljesíteni, hogy legyen kicsit "szaftosabb" a blogom, de hát na, most kenjem be magam csülökpörkölttel és kiabáljam azt, hogy 5 különféle nemi betegségem van... (ami persze NEM igaz, mert egy sincs!!!). Akkor talán sikerülne minden vágyadat ki elégítenem. :P De hát az én életem nem ilyen kalandos, vagy legalább is nem így, nekem csak a sok pia marad, pedig úgy volt hogy bográcsolás is lesz benne, de az is elmaradt... ilyen az én formám, hisz ahogy az egyik névrokonunk is mondotta: "Hát Peti vagy, vagy nem... Akkor meg mit vársz az élettől!?" Amúgy meg a nemi betegséges dologra vissza térve a nemi életem sem úgy alakul ahogyan azt szeretném, vagy elvárja magától 2x évesen az ember.. szóval még ahhoz is szerencsétlen vagyok, hogy szerencsétlen legyek, na jó ebben az esetben ez pozitív... :D.

Na ennyit a hozzászólásokról vagy -hoz. De az biztos, örültem, hogy írtatok és remélem fogtok még írni.

Most pedig a héten történtekről. Hát a hét nagy szenzációja talán az volt, hogy az "egyetlen, lüke, tavasszal törökbe utazó" szobatársamnak (én csak röviden így becézem) születésnapja volt kedden. Hát kedden ő nem ünnepelte meg, viszont "a" és én annál inkább... csúnya vége lett az estének, de még inkább a másnap reggel volt csúnya. De a mi szerda reggelünk nem hasonlítható össze az én egyetlen, lüke... (tudjátok, Sanyi) csütörtök reggelével, mikor is arra ébredt, hogy egy szál RÓZSASZÍN bokszerben fekszik a saját ágyában, azt hiszi este van és mindenki kinn bulizik a folyosó végén csak ő nem aki az ünnepelt..., ja és persze nem voltunk még a HK-ban ahonnan mellesleg őt kb. fél 2-kor úgy hozták fel... Szóval durva volt...
Kb. fél órába telt mire rájött, hogy mi is a dörgés, hiszen reggel 9 óra volt, a rózsaszín bokszer az az volt amit Milánéktól kapott ajándékba, és természetesen már senki nem bulizott kinn a folyosón, mert mindenki röhögve vette tudomásul, hogy fel kellet vinni a koliba, mert nem tudott már menni sem... Ezek után mondhatnánk azt is, hogy emlékezetes születésnap volt, de hiába, hiszen nem nagyon emlékszik is valamire. :P

Szívem szerint, én most itt be is fejezném, hiszen ez a hét Sanyi (bocsánat, "az én egyetlen, lüke, tavasszal törökbe utazó szobatársam") születés napjáról szólt. Ami tök jó! De tartozok azzal, az olvasóimnak, úgy érzem, hogy közöljem veletek, hogy már nem vagyok befordulva (annyira), de szerelmes még mindig vagyok, nem kicsit, ellenben nagyon (csak, hogy magamat ismételjem :P). De hát ez van...

Mindenkinek minden jót aztán majd egyszer csak... :P

Letargia ezerrel...

Nos, hát ismét elmaradtam, az írással. Ez persze csak annak tudható be, hogy otthon voltam hétvégén, és hát, mint köztudott az ember szeret pihenni, ha otthon van, persze sose jön össze… :S Így most, ennek következtében nem írtam. Furcsa, de ha most le kellene írnom mit csináltam a hétvégén, ami miatt nem volt időm, nem tudnék semmit sem felsorolni…

A hétvége egyetlen pozitívuma az volt, hogy Csabi végre(!), haza tolta a képét Németországból, persze gyanítom ennek barátnője jobban örült (:P), de akkor is… Ja, és ismét hozott szivart(!), most már csak alkalom kellene, hogy elszívjuk, hiszen már van vagy 5 fajta (járhatna haza sűrűbben is). Még mielőtt mindenki ledöbbenne, hogy én szivarozom, had nyugtassalak meg benneteket, évente kb. két szivart szívok el, ennyiben ki is merül az összes, évi dohányzásom, ha nem számoljuk azt, amit passzív dohányosként szívok el…

Ami az utolsó bejegyzésem végén lévő „Nuku életkedv” részt illeti, még mindig így van. Kicsit helyre kéne rakni magamban a dolgokat, de nem megy. Majd talán idővel… Remélem… Legalább a sulihoz lenne kedvem. De még ahhoz sincs, na mindegy majd kitalálok valamit… Most jönne csak igazán jól azaz egy hét őszi szünet ami nem rég volt (persze akkor amikor meg nem kellett volna)! Na jól van inkább most befejezem, mert még írni sincs kedvem. Minden jót majd valamikor folyt. köv.!

Jobb később mint soha... :P

Na, végre a vonaton! Most már csak az kellene, hogy elinduljunk, lehet, hogy mégsem kellet volna a fél 7-s vonattal menni, hanem a fél egyes busszal… Na mindegy ez már így alakult! Ígértem leírom a tegnapi és a tegnap előtti napon történteket, na ezzel csak az a gond, hogy a tegnapelőttiekre már nem emlékszem :S (ááá… végre elindultunk!!!).

Ja, hát megvan! Szerdán sem történt semmi. Na jó, ez így azért nem teljesen igaz, mert de. szobaellenőrzés volt a koliban, és hogy Incike (gazdasági dolgozó a koliban) szavaival éljek „én voltam az áldozat”, pontosabban én mentem velük a szobaellenőrzésre. Szerintem ez nem áldozati szerep de mindegy. Inci amúgy is eléggé vicces kedvében volt, még ilyen megjegyzést is tett: „Na Péter, te se dugtál még ennyit, mint velünk!” – célozva arra, hogy mennyi szoba volt zárva a koliban és menyi kulcsot kell emiatt a zárba dugnom… Persze én úri ember vagyok és nem értettem félre(!). :P Mellesleg a délelőtti „áldozati szerepem” ellenére délután kérdőre vontak miért nem voltam szobaellenőrzésen, hát kicsit meglepődtem… De ez még mind semmi volt. A későbbiek folyamán egyre több olyan kolissal találkoztam, akik kissé furán néztek rám (fura alatt itt a tőlük nem megszokott rám nézést értem). Ez két dolgot jelenthet:

1. vagy olvassák a blogom…
2. vagy valamit hallottak rólam…

Hát ez majd kiderül! Az este folyamán Odyval lementünk HK-ba, ezt nem is említeném meg különben, ha nem értettem volna kicsit félre a szitut és gondoltam volna azt, hogy csak ketten megyünk le. Ezt neki még nem is mondtam, de most már ő is tudja(állítólag ő is olvassa eme szellemi termékemet, Szia Ody!!! J). Este további részében véger, két hetes késéssel megnéztük a Meseautót, amit szerintem már mindketten legalább már ötször láttunk… Majd szunya, persze csak is szigorúan mindenki a saját ágyában(!).

A csütörtöki nap hasonlóan telt mint a szerdai. Leszámítva azt, hogy reggel Ody hazament, délelőtt nem volt szoba ellenőrzés, azaz nem nekem kellett menni, és este nem voltam a HK-ban, és nem néztem a Meseautót, helyette Kés alatt-ot néztünk Anikóval. Ami miatt a csütörtöki nap hasonlít mégis a szerdaihoz, hogy ugyan azokkal a furcsa tekintetekkel találkoztam a koliban… érdekes, mindenki kicsit sajnálón, kicsit lenézően, de talán leginkább meglepődötten néztek rám. Nem értem. Majd kiderül, hogy melyik lehetőség lesz igaz, a fentebb soroltakból.

Ígértem tegnap éjszakai rövid, szösszenetnyi kis bejegyzésemben, hogy írok „még valamit”, hát íme. Egy kedves ismerősöm, amúgy ott kollégista ahol én, rákérdezett, hogy igaz-e, hogy én blog-t írok? Kicsit megörültem, hogy végre valami kis jelzés, hogy olvassák, ha már legalább ez a kommentekből nem derül ki. Kérdezte még, hogy igaz-e hogy még az iwiw-n is kin van a címe? Hát végül is ez igaz, mert mint minden más adatom az ismerőseim számára, ez is látható. Ezek után már arra gondoltam, hogy kapok valami ki „értékelést” hogy milyen is a blog vagy milyennek kellene lennie, de itt jött a fordulat! Feltette az utolsó kérdést! „És abban mindent leírsz?”, „Végül is mindent leírok, úgy ahogyan azt én megéltem abban a pillanatban.” hangzott a válaszom, erre ő csak ennyit mondott, „Vigyázz nehogy nagy baj legyen belőle!” Nem fenyegetés képen mondta, ez biztos, hanem inkább csak baráti figyelmeztetés képen, de kissé ledöbbentem. Kezdek kicsit örülni, hogy van aki olvassa a blogom, azt viszont nem értem, hogy mitől is kell tartanom…

Ez volt a szerda és a csütörtök, még talán jobb is, hogy együtt írtam le a két napot így talán jobban átlátható, hogy mi zajlik körülöttem, vagy nem. Ezt mindenki maga döntse el!

Most már csak az, hogy a mai napom leírjam, ami igazán sz.r volt. Kicsit bele fáradtam az egészbe, nincs kedven a sulihoz sem, igazából nincs kedvem semmihez sem, még ahhoz sem, hogy most haza menjek, pedig anyum egész héten hívogatott, hogy mikor megyek haza… Egyszerűen nem találom a helyem, valami/valaki hiányzik. Besokalttam nem kicsit, nagyon! Na mindegy majd csak történik valami jó is ebben a félévben, mert ami eddig jónak indult az is rosszul sült el.

Azt hiszem mára ennyi, mert már a wordben is a másodok oldalt kezdtem meg (a vonaton nincs net, így kénytelen vagyok abba írni :S). Legalább majd olvashattok! :P

Na meg amúgy is elfogytam a mondani valóból, szóval kénytelen vagyok befejezni…

Jó hétvégét mindenkinek! Majd írok valamikor! Írjatok ti is!!! :P

Tyűűű... hát tényleg lusta vagyok...

Hát igen, ismét eltelt egy nap... és megint nem írtam semmit... kicsit szégyenlem magam, mert ez csak a lustaságomnak tudható be. De a holnapi haza utamon, "offline üzem módban" leírom az elmúlt két napom és még valamit... :P

Hát helló mindenki!

Komoly dologra jöttem rá tegnap du., méghozzá arra, hogy ha beakarok rúgni akkor az sose jön össze, főleg ha rossz kedvem van. Olyankor valahogy nem bírok eleget inni...
A tegnapi fogyasztásomat inkább nem sorolom fel, ilyenekkel nem "dicsekszem". Hát az meg, hogy miért volt rossz kedvem? Na még is!? Hát mi okból van rosszkedvem már hetek óta. :( Úgy tűnik Odyval meg ejtettük az úgy nevezett "lezáró" (nem, nem írtam el, nem a lerázóra gondoltam, de ki tudja...) beszélgetést. Na nem vesztünk össze, csak nekem ahhoz idő kell, hogy úgy érezzek mit ezelőtt az egész előtt. Mint írtam már én könnyen leszek szerelmes, de legalább nehezen vagyok túl rajta...
És ma a tegnap történtek után jöttem rá, hogy nem is az a legnagyobb bajom, hogy Odyval nem jött össze a dolog (na jó talán már nem ez a legnagyobb), hanem ez az Andi dolog, hogy mi a francot akar így majd két év után? Ráadásul úgy hogy neki van állítólag barátja is? (válaszokat várom a megjegyezésekben)
Ja és ha már itt tartunk kedves olvasóim (ha vannak ilyenek), nyugodtan kommentezhetitek a bejegyzéseket! Hát hajrá!!! :P
Szóval, ha jól bele gondolok a lassan két év alatt minden barátnőmnek, "majdnem" barátnőmnek megjegyzéseket tett, és nem csak nekik, de még a barátaimnak csoport társaimnak is...
Hát normális??? Na mindegy ez a blog nem arról szól, hogy sértegessek valakit!


Vissza térve a tegnap hoz tényleg volt ott minden, még bunyó is, na jó igazából csak én kaptam, pedig nem is én kötekedtem..., csak a srác ittasabb volt a kelleténél és nem viselte el, hogy szóltak neki, hogy azzal a vas csővel nem a Pasában benn kéne csadarászni mert a többi italt is leüti az asztalról, mert akkor egy pohár "valami" már borult...
Annak következtében hogy az a "valami" borult és a pólómra ráfröccsent a pólóm tönkre is ment... Az a "valami" KIMARTA A SZÍNÉT!!! És ezt itták az emberek... ez mennyire gáz...
Szóval szóltam normálisan, tényleg normálisan, csak nem vagyok hülye, hogy egy sport menedzser szakost le bunkózzak, meg f*szozzak. És akkor még az én k*rva anyámat!? És még ő üt meg...
Na mindegy, nem lett semmi bajom, neki se, egyedül a pólóm halálozott el... :S :(
Azt hiszem ennyi egy időre elég is volt a Pasából... inkább mentünk házi "buliba", ennek két üveg fehér rum látta kárát. Na azt nem törtük össze, csak megittuk kb. 6an vagy 7en. :P
Utána irány a megszokott Kazi borozó... Kb. ennyi volt a tegnap este, nem volt nagy durranás. Inkább érzelmileg volt mozgalmas. Az biztos, hogy az a beszélgetés Odyval kellett, csak félek az lesz az eredménye, hogy egyáltalán nem fogunk beszélgetni mostantól... pedig ezt nem akarom. Csak nem megy nekem egyik pillanatról a másikra.
Ya, a mai nap rájöttem, hogy emiatt voltam/vagyok beteg is. Kétszer mér volt olyan, hogy nagy szakítás után torok fájás és láz gyötört és most is... Tudom kicsit (na jó nem kicsit) gáz, de én ilyen vagyok, ez van.

Ami még ma történt: Zsuzsinak köszönhetően (nem annak aki itt lakik a koliban), megtaláltam egy olyan számot amit már régóta keresek, méghozzá ezt:


(Na ez a videó lehet nem fog működni...) Na mindegy a szám az a Timbaland ft One Republic - Apologize című "nótája". Ajánlom mindenkinek... És egy igazán jót msn-ztem Zsuzsival, remélem valóban jobb kedve lesz most ár!!! :)

És a nap képe, amit a szobám ablakából csináltam:

Na mára ennyi! sietek mert Anikó már biztos vár rám, hogy menjünk a HK-ba! Üdv. mindenkinek!!!

Ja, és tessék hozzá szólni!!! :P

Elmaradás

Hát sziasztok! A tegnapi nappal adós vagyok. Akartam írni csak amikor rá vitt a lélek akkor mindig jött valami a mit meg kellett csinálni. Amúgy elégé mozgalmas nap is volt...
Épp most ébredtem, ezért is most kezdtem el írni a napi adagot kíváncsi vagyok a teljesítményemre így kora reggel, enyhén másnaposan... mert hát miért ne, folytatni kell ha az ember egyszer elkezdi. De ez volt az utolsó, hogy ennyit ittam volna. Úgy nézz ki olyan dolgok vannak kialakulóban amik nem éppen nevezhetőek boldognak, de ez majd még elválik...
Azt hiszem vissza fekszem, nem vagyok most a helyzet magaslatán, majd du. vagy este folytatom(még jó, hogy elmenti a rendszer a piszkozatot).

Nos ez volt péntek reggel...
Hát igen tudom elmaradtam, egy picit mert ma már vasárnap, van de hiába kell egy kicsit punnyadni is...

A lényeg az hogy olyan sok minden nem is történt velem, mióta utoljára írtam, ha csak az nem, hogy össze számoltam mennyit költöttem a héten italra, bulira. Hát jobb ha nem tudjátok...
Most ahhoz tudnám hasonlítani mint amikor Richard Gere a Micsoda nő című filmben azt mondta "Szemérmetlenül nagy összeget hagy ott a boltban...", na én ott hagytam. Ja a másik lényeges dolog amit még leírnék az az, hogy estet a hó! és meg is maradt valamennyi. A csajokat már meg is mosdattam benne! És életemben talán először találkoztam olyan lányokkal akik örültek neki! És ez tök jó, mert hát ez ugye az ő érdeküket szolgálja... :P
Íme ez a két tündér akik örültek a mosdatásnak, ők a lakó társaim Kata és Niki(a két petéjű ikrek :P):

Ááá olyan fáradt vagyok, biztos a heti bulizás szívta ki az erőm, vagy nem tudom de eléggé hulla vagyok. Ami nagy öröm volt a héten, hogy a "tékozló fiú", Kerekes Csabi (alias: Golyó) hazatért Angliából, és itt volt Egerben. Szerdán vele Martiniztam be, na az is komoly volt...
Az hogy milyen pihentek voltunk a héten mik sem bizonyítják jobban mit a következő, elhangzott mondatok:

• "Nem jutott be a név!" /istenem néha kihagyok szavakat/
• "Fül piszkító" /máskor meg csak nem tudom mit akarok mondani/
• "Pillangó Csapás" /de van aki hasonlóan ilyen zizi/
• "Otthon laksz?" /szóval ez egy hülye kérdés.../

És hát volt még számos ilyen elszólás, de hát ki emlékszik már azokra... :P Most elköszönök mert rám jött az álmosság, és hét holnap hétfő, a nap melyet a legjobban utálok. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül...

Na pá, aztán majd folyt. köv.!!!

Visszatekintés...

Kedves naplóm! Kezdhetném akár így is azt amit írni akarok de az olyan régimódi, így hát most is maradok a már-már puritán egyszerűségű "Nos hát," kezdésnél!

Nos hát, ígértem, hogy leírom mi történt velem hétfőn, ez azért fontos mert akkor döntöttem el, hogy blog-ba mondom életem...
Az úgy volt, hogy, a vasárnap estém nem úgy alakult ahogy kellett volna, :( persze a vasárnap este is a ma nagy vonalakban leírtak miatt siklott ki. Hiszen akkor mélyült el igazán bennem, hogy most kicsit "kakás" a helyzet. Ennek következtében a Hétfői nap sem indult túl felhőtlenül. Majdnem elaludtam. Kissé későn megtudtam, hogy egy helyett két ZH-t írok aznap, mondjuk ezt lehetett sejteni, de akkor is! Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy a mai(ez hétfőn volt) napnak csúnya vége kell, hogy legyen, de úgy estére ez el is felejtődött. Egészen addig a pontig amikor "a" megbeszélte Sanyival, hogy lent, a városban találkozunk a taxi állomásnál. Ez a kolitól max 20 perces séta(ez még fontos lesz a későbbiekben).
Én ekkor már csak úgy mentem le Sanyival, hogy veszek le pénzt a kártyámról. Ez meg is történt, majd a találkozó után, hogy-hogy nem, a Béka füttyben kötöttünk ki. Egy kör ital(lélek és gyomor melegítő) után tovább indultunk a Player-be. Akkor voltam először de lehet oda fogok szokni, kellemesen csalódtam abban a "szeszes italt is árusító egységben". Iszogattunk egy kicsit, dartsoztunk, majd tovább indultunk. De mivel még mindig csak az uszodánál jártunk, és az kb. 10 percre van a kolitól, meg amúgy is hideg volt, bementünk CashBank nevezetű, szintén "szeszes italt is árusító egységbe". Egy következő kör után tovább is indultunk. De minden bizonnyal valami hibádzott az utolsó körrel, mert nagyon fáztunk így rögtön be is tértünk az első útba eső szórakozó egységbe, ez pedig a Mekcsey söröző, ismét egy kis lélek melegítőt vettünk magunkhoz, majd irány haza.
De ekkor rájöttünk, hogy még "nem is ittunk", így jött a vita Pasa vagy HK. (Tudni kell, hogy a Pasa az a hely, ahol ha leteszel a pultra 100 forintot és kérsz egy kettő-egyes boros kólát akkor még visszaadnak 2 forintot. Szóval nem drága...). Mi akkor valahogy a HK mellett döntöttünk, mentünk is! Ott 4-5 kör hubertus elfogyasztása után, na és persze mert elfogyott a pénzünk úgy gondoltuk vége is az estének...
De ekkor döbbentem rá, hogy azt a pénzt amit kivettem a számláról, azt el is költöttem, és akkor megint kéne kivennem a számláról. És hát hogy ne menjek egyedül a többiek is lekísértek.
Második látogatásom igazán emlékezetesre sikerült, ugyanis ez volt az a bizonyos "földön térdelve, földet csapkodva röhögős
, majd a felnézős és a rendőrök láttán nem kicsit meglepődős" pénz felvétel amit már egyszer említettem. Ekkorra már nem fáztunk, pedig piszok hideg lehetett. És mivel kedvünk se volt visszamászni a koliba így betértünk a Kazi borozóba, ahol a szokásos hétfőnkénti RETRO party volt. Hát nekünk sem kellett több. számunkra egy kör itallal kezdődött a party. Ezt követően olyan dolgok történtek, amik nem igazán maradtak meg emlékeimben. A két dolog, ami még most is a fejemben jár az a Middle of The Road, Chirpy Chirpy Cheep Cheep című számának magyar változata(gondolom ismeritek, ha nem akkor majd megírom azt is), ha nem ismernétek a számot, amit kétlek akkor íme:

Valamint a másik az az hogy táncoltam egy francia nővel és nem hallottam mit mond ezért én csak véletlen szerűen válaszolgattam azt, hogy "yes" vagy "no". Majd egyszer csak mondott valamit én mondtam, hogy "no" erre ő csak annyit, hogy
"- Ok, bye!"
És elment, nagyon nem foglalkoztam vele csak táncoltam tovább. Lehet, hogy "yes"-t kellett volna mondani(?), a fenne se tudja.
Kb. 3 körül meguntam a buli ekkorra a többiek is eltűntek így én egyedül jöttem fel a koliba.

És akkor most jön a lényeg amiért fontos volt az a 20 perc. Mert ugye az út csak 20 perc lett volna, de nekem sikerült kb. 7 óra alatt teljesíteni. Ráadásul a 7 órából, 5 órányi "anyag" van meg, de az is vágva, hogy a filmes hasonlatnál maradjak.

Szóval jó volt! Nem kicsit, nagyon! De az a baj, hogy a rosszkedv azóta is megmaradt...

Az a veszély nem fenyeget...

Hát ma reggel a HIK-be jövet kapargattam össze a tegnap este történteket és rájöttem, hogy előbb fogom megunni a a blog írást, mint hogy kifodjak a témákból(innen is a cím). Ebből gondolhatjátok, hogy a tegnap este is elégé mozgalmas volt. Koncertre igaz nem mentem, bánom is nagyon, mert azt mondják ütős volt nagyon. Emiatt haragszom is elégé, de hát ez van. Cserébe ettem jó sok palacsintát a HK-ban és teljesen ingyen(!). Ja igen, ez úton szeretnék gratulálni a palacsinta evő versen 2. és 3. helyezettjének "a"-nak(ejtsd: kisa) és persze Sanyinak(ejtsd sanyi). Na most, hogy meg volt ez a kis kötelező dicséret, folytatnám a történetet. Szóval igazából lerángattak a HK-ba ahol a már említett résztvevők produkálták magukat a palacsinta evő versenyen, majd jött egy érdekes nevű (Szoszi duó) zenekar, a neve ne a Szoszi miatt érdekes, hanem a duó miatt, ugyanis amikor én néztem hárman voltak a színpadon... na mindegy. Nem voltak rosszak, csak nekem éppen most nem igazán eset jól egy szakítás után az a kissé lehúzó zene amit játszottak. Így hát Nettivel, akit nagyon birok(!), átmentünk a Mekcsey-be, na ott aztán...
Sokat nem ittunk csak tök jót beszélgettünk, elmondtam miért, pontosabban ki miatt vagyok most padlón, mondjuk tisztába volt egyes részletekkel de hát az embernek mindig tudnak újat mondani. A lényeg, hogy jót beszélgettünk, és X sör után vissza mentünk a HK-ba. Na és itt teljesedett be az este...
Már iwiw-re kiírtam ami ekkor történt és csak aztán jutott eszembe, hogy egyszerűbb lenne ide beírni, oda pedig csak a linket kitenni, de hát na, még új vagyok ezen a téren.
Szóval az úgy volt... (kezdődik minden gyenge történet), hogy ülünk egy asztalnál két lány egy fiú(én voltam a fiú) és beszélgetünk, majd egyszer csak megjelenik egy leányzó. Tudni kell, hogy ez a leányzó(egyesek csak bolondnak hívják) történetesen az én ex-barátnőm(manapság ezzel nem dicsekedem), akinek igen csak szúrta a szemét az, hogy én kapcsolatot kezdeményeztem az egyik ismerősével. Olyannyira szúrta a szemét, hogy sikerült is tönkre tennie azt a kapcsolatot, na hát ezért is vagyok mostanában annyira padlón...
Jó, igaz ez a tönkre tett kapcsolt 2 hetes volt, és abból csak egy hét volt az ami (számomra) igazán nagyot "szólt", de az az egy hét az nagyon jó volt. Nagyon bánom, hogy vége lett de Andit ismerve(mert így hívják ezt a kedves, aranyos jó akarót) ez volt a legjobb megoldás Ody számára(ő pedig akiért most nagyon de nagyon oda vagyok). Ja azt kihagytam, hogy Andival lassan KETTŐ azaz 2 éve lesz lassan, hogy szakítottam, a hónapos kapcsolat után.
Na most, hogy vágjátok, hogy ki-kicsoda így értitek, hogy azon röhögtem, hogy Andi mit produkálja magát előttem, hogy ő milyen jól érzi magát, és hogy neki milyen jó mert minden srácnak a nyakába ugrik. Komoly volt mert mindenki levágta, hogy mire megy ki a dolog ennek ellenére mindenkinek tekintetébe az látszott, hogy milyen hülyét csinál magából. Szóval nagy poén volt, de még mindig nem volt vége. Ugyanis gondolom rájött, hogy én jobban érzem magam annál, mint hogy bosszantson, hogy ő mit csinál. Hiszen két olyan csajjal beszélgettem akik minden férfi szívet megdobogtattak volna... Ők pedig Netti és Gina voltak, ezúton is közölném, hogy imádlak benneteket! Szóval gondolom látta a teljes sikertelenséget, ezért oda ült az asztalunkhoz és elkezdett beszélgetni Nettivel, én pedig tovább folytattam a beszélgetést Ginával. Ez egyáltalán nem zavart, mert csak azért, mert én nem vagyok vele beszélő viszonyban attól még a barátomnak lehet a barátja... így hát ültünk egymás mellett, kissé puskaporos hangulatban. És egyszer csak jött a mindent elsöprő poén(bár ezt mindenki eldönti majd magában, nekem az). Felállt, meg kopogtatta a vállam, majd így szólt:
"-Szia. Bemutatkoznék, X Andrea vagyok."
Majd biztosan láthatta azt, hogy éppen el vagyok mélyülve abban, hogy azt számolom hány klíma berendezés van a szemközti falon(amúgy már nem emlékszem rá, de talán 3). így (állítólag) pofákat vágva, hozzám vágott egy pohár alátétet. Fájt! :D:D:D
Majd ezek után elviharzott.
Túl sokra nem emlékszem a továbbiakból, de az tuti, hogy jót buliztam, kivételesen, számomra kivételesen, jó zene volt a HK-ban, ja és persze eleget ittam...

Én a történteken olyan jót tudok mosolyogni, és az ismerőseim is akik vágják a szitut. De hát ezt mindenki döntse el maga mi a vicces. Jelzem vannak ennél poénosabb dolgok is az életemben! Pl.:
Késő este annyira röhögni egy bank nyitott ajtajában, hogy térdelek és verem a földet, majd felnézek és két rendőr áll velem szemben... Ugyan mire gondolhattak!? Na de majd ezt is elmesélem. Lehet még ma, de most már mennem kell...

Valamikor társasági életet is kell élni... :P

Hogy miért is, meg hogy ki is vagyok, meg amúgy is

Nos, hát íme, én is blog írásra adtam fejem. Magamat ismerve az biztos, hogy nem fogok minden nap leülni a gép elé és bepötyögni azt hogy mi történt velem éppen az adott napon, ugyanis ahhoz elégé lusta vagyok...
Most jöhetne a kérdés, hogy akkor mégis mi visz rá arra, hogy elkezdjek blog-t írni? Ez egy jó kérdés! A válasz csak annyi, hogy "Nem tudom.", talán csak kiszeretném próbálni, vagy kicsit elegem van mindenből. Ja, igen amúgy az ember részegen sok mindenen agyal, főleg amikor majd megfagy, mert még hideg is van...
Na ilyenkor igazán rágja az élet az embert és ilyenkor aztán jönnek a gondolatok, ráadásul a jobbnál jobbak. Így jött nekem is az ötlet. Aztán mint írtam lehet kifogyok majd a témából, vagy megunom és elmarad az egész "menedzselése".
Magamról valamit, hát mit is, jaj most ide jöhetne a "kedvenc" válaszom erre a kérdésre: "Ha ismersz akkor tudod milyen vagyok!", amit minden kb. 3. ember kiír erre a kérdésre a közösségi oldalakon. Rólam a legelső dolog, amit tudni kell, hogy nem tudok írni(na és akkor most miért írok, meg hogy, ha egyszer nem tudok). Szóval helyesen nem tudok írni. Kis koromba nekem nem, hogy rossz volt a helyesírásom, nekem nem volt helyesírásom! De most nyugtáztam, hogy itt van helyesírás ellenőrző gombocska, na szerintem én meg fogom dolgoztatni a rendszert...
Bővebben magamról... hát majd ha olvassátok a blog-t, akkor majd megismertek. Szerintem ez így korrekt, vagy nem. Na mindegy.
Igazából, ezt az egész regisztrációt, meg az "első bejegyzést még reggel le akartam tudni, de a tegnap este történtek miatt nem jött össze, de befogom pótolni. Csak nem most, mert ha minden jól megy akkor hamarosan megyek Belga koncertre. És így idő szűkében elég nehéz lenne pontosan leírni mindent, de az biztos leírom, mert volt pár érdekes szituáció.

Úgy gondoltam a következő bejegyzéssel egyből bele csapok a lecsóba, hogy hogy, mikor, miért történtek úgy a dolgok, ahogy történtek azt pedig majd mindig szép lassan akkor közlöm amikor fontosnak találom. Így legalább látjátok, hogy elégé zűrös az életem(csak, hogy hivatkozzak a címre is).

Na egyenlőre ennyi, aztán majd jelentkezem, lehet még ma. Megyek kajálni mert még ma nem sokat ettem. És hát hamarosan jön a koncert... :P