Keserédes savanyúság...

Hát ja, tartozok némi magyarázattal... több dolog miatt is. Az első, a már megszokottnak is nevezhető magyarázkodás, a "Megint hol voltál ennyi napig?" kérdésre. Hát tudnátok, vagy nem? Ha nem akkor elárulok egy nagy titkot: KARÁCSONY VAN!!! Ilyenkor minden rendes ember igyekszik a családjával tölteni ezt a pár napot, hát én is ezt tettem.
A második, a múltkori kiborulásom, amiről igazából most sem akarok beszélni. Márt csak azért is, mert kicsit összetett több dolog jött össze akkor, és hát na, az lett az eredménye amit olvastatok is. Nem mondom, hogy túl vagyok azon a dolgon, de nem akarok vele foglalkozni, de tényleg! Most nem. Annyival azért kommentálnám, hogy mostantól én is úgy állok a dolgokhoz, ahogyan kell.
A harmadik magyarázatra szoruló dolog ez az ellentmondásos cím: "Keserédes savanyúság...", vagy nem az? Na mindegy, én annak szántam. A helyzet az, hogy én ezt érzem most. Egy hete azt vártam, hogy végre itthon lehessek. Ne keljen foglalkozni a sulival, az ottani emberekkel, a gondjaikkal. Remélem most jó sokan megsértődtek, de szerintem mindenkinek van ilyen, ne haragudjatok. Mostanában egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan azt szerettem volna. De ez van, besokaltam.
Aztán amikor végre haza jöhettem, úgy éreztem, hogy inkább maradtam volna, mert igazából a hátam közepére sem kívánom a karácsonyt. De tényleg. Inkább maradtam volna fenn a koliban, mert tudtam azt, hogy azon a három napon senki sincs ott, nyugalom van. Aztán, mondjuk lehet, hogy 2 nap után már azt képzeltem volna hogy hangokat hallok, csak hogy ne legyek egyedül. De ezt ki tudja. Hazafelé a vonaton megírtam a Tegnapi című bejegyzésem, ami után már majdnem jó kedvem is lett aztán jött egy kis "söröcske, de csak okosan" a barátokkal, az is jó volt. Aztán a döbbenet. :S Na de erről csak ennyit. Na meg az, hogy Karácsony itt van, de ajándék még nuku. Ez az egész karácsony csak egy nagy "maszlag", mint ahogy már azt írtam máshol is. Én nem szeretem a karácsonyt. Mi jó benne? Jó, igen most jön a válasz, hogy mert család, meg együtt, meg bejgli, meg kaja, meg szeretet. De ebből mi az igaz. Szóval mit éreznek az emberek ez alatt a három nap alatt? Mert én azt, hogy "Na jó, eltelik ez a pár nap, aztán utána úgyis megint suli, meg gondok.". Pontosabban akkor is vannak gondok, csak másfajta gondok. Olyan gondok amivel az ember évközben nem akar foglalkozni, és persze ilyenkor sem, csak ilyenkor jobban előjön. Mert a családnak együtt kéne lenni, de valaki mindig hülye...
És amikor feljön ez a téma akkor az asztalra csapsz és csak annyit mondasz, hogy "Most nem ezzel kéne foglalkozni!" Pedig mindig csak ezzel kéne foglalkozni! Szóval akkor miért élvezném a karácsonyt, ha csak azt látom, hogy az "egész"(mert nálunk sajnos csak fél az egész) család azt várja, hogy tesómnak mikor jön meg az esze és mikor hozza el a lányait hozzánk...
Aztán jön a 24.-e, amikorra vagy sikerül, vagy nem mindenkinek ajándékot venned, ha sikerült is venni valamit csak bízol benne, hogy nem tovább ajándékozza, vagy beteszi a szekrény aljába. De az biztos, hogy írogathatod az üdvözlő email-ket, sms-ket, meg minden olyan embereknek, akiket valójában nem is ismersz. Jó, tudom, gondolt rád meg minden és ez kedves, de azért ott a bűntudat, hogy te igazából nem akartál neki küldeni karácsonykor semmit, mert amikor találkoztál vele utoljára akkor úgy gondoltad, hogy az üdvözlést letudtad egy mondattal. Ááá...
Aztán a maradék két nap, ha éppen nem rokonok vannak látogatóban nálatok, vagy te a rokonoknál akkor is azon agyalsz, hogy majd mi lesz az ünnepek után. Megint ott lesznek a gondok, és hogy oldod meg azokat...
Nálam legalább is így zajlik most. Az utolsó jó, "igazi" karácsonyom 6 éve volt, na talán az karácsony volt. Azóta én úgy vagyok, hogy talán a következő majd az talán jó lesz, de nem.
Most lehetne kérdezni, hogy akkor mégis mi az "édes" abban, amit most leírtam, hát abban tényleg nincs semmi "édes". Számomra az édes csak annyi, hogy kicsit legalább sikerült nem foglalkozni az egri dolgokkal, na jó ez kb. félnapig tartott de ez is jó volt, bár akkor előjöttek az itthoni dolgok, de mégis. Gáz hogy az ember az egyik problémából a másikba menekül. Vagy lehet ezt csak én csinálom így?
Tudom, tudom, mostanában megint elég pesszimista vagyok, de majdcsak sikerül a következő vizsgám aztán elindulok kifelé a gödörből. Remélem legalább is.

Zárásul mindenkinek "Boldog Karácsonyt! És az Istenét is, ne internetezzetek, hát Karácsony van!!!".