Na, most akkor tegyük tisztába a dolgokat!!! :)

Hát helló mindenki! Na most kivételesen nem azzal kezdem az új bejegyzést, hogy "Restelem..." meg "Sajnálom, hogy nem írtam...", mert igazán mozgalmas hetem volt, mind érzelmekben mind feladatokban(sajnos elkezdődik lassan a tanulós időszak). Szóval most van kifogásom, hogy miért nem írtam, és ezért nem is kérek bocsánatot. Hiába én már csak ilyen, idézem: "Bunkó..." vagyok.

Nos, a címben utaltam a tisztába rakásra, nem kell megijedni nem született gyerekem, vagy legalább is én nem tudok róla... Mondjuk nem mintha esély lenne rá visszagondolva az elmúlt 9 hónapra, hogy vajmi kis esélye is lenne. De hadjuk ezt, van pár kellemetlen élményem e témában amit nem részleteznék.
Na ezután a sok rizsa után, remélem sikerült felkelteni az érdeklődést, visszatérek az eredeti szándékomhoz, hogy mégis mire gondoltam ama pillanatban, mikor kiötlöttem ezt a figyelem felkeltőnek is nevezhető címet. A dolog egyébként összefüggésbe van azzal, hogy miért is szánom rá az időt arra, hogy neki kezdjek ma este az írásnak. Szóval az úgy volt, hogy leültünk 6 szemközt beszélgetni két ismerősömmel és rákérdeztek egy bizonyos dologra, kilehet találni mire...
Segítek: "Te tényleg olyan szerelmes vagy mit amennyire azt állítod a blogodban?" (elnézést, ha pontatlan volt az idézet! :ß). Hát kicsit meglepődtem, mert egy az, hogy olvassák a blogom, hát HURRÁ!!!, önmagában már ez is meglepő volt, főleg, hogy ők vagy ő ki tudja lehet csak az egyikük. A másik viszont az, hogy kicsit meglepő, hogy csak így megkérdezik ilyen dologról az embert. És most gondolkozok el rajta ahogy írok, hogy én ezt még nem is kérdeztem meg magamtól, jó tudom hülyén hangzik, hogy nem kérdezem meg magamtól, és itt éppen arra utalok, hogy megkérdezek magamtól dolgokat, szóval ez nem azt jelenti, hogy beszélek magamban, hanem hogy még azon nem gondolkodtam el mennyire is vagyok szerelmes mert mindig gondolkodás nélkül mondtam, írtam, hogy "nagyon". Szerintem, pontosabban remélem mással is van ilyen, hogy kicsit összegezni kell a dolgokat magában, és hát én ezt úgy szoktam, hogy megkérdezek dolgokat magamtól, na persze nem a szó szoros értelmében, hanem csak elgondolkodom rajta. Na mindegy, most legalább tudjátok, hogy én is hülye vagyok nem pedig helikopter. Amúgy a kérdésre azt válaszoltam, hogy igen, és most hogy kicsit eltöprengtem rajta most is azt mondanám, hogy igen.
Erre a válaszra válaszul, le lettem cseszve, és valljuk be teljesen jogosan... "Hogy akkor meg miért nem teszek valamit is az ügy érdekében...", és hát miért, mert késő...
Ez a francos nagy igazság... Hogy nem kicsit, hanem nagyon elcsesztem. Mert 2 hétig azon gondolkodtam, beszéljek Andival vagy ne, ahelyett, hogy inkább meghódítsam Ody-t. Aki nem ismeri Andit az rögtön rávágta/ná, hogy miért nem beszéltem vele, de aki ismeri...
Szóval elcsesztem, Ody döntött, és én tiszteletben tartom a döntését, bár szeretném, ha meggondolná magát, persze bízom benne hogy ő is szeretné, de ez van, ez amúgy a legésszerűbb döntés bár mennyire is nem látszik annak. Hiszen mi értelme van egy olyan kapcsolatnak amelyikben az egyik fél mindig azon idegeskedne, mikor kapja a megjegyzéseket, mikor sértegetik a kapcsolata miatt...
Hiszen egy levélből idézve amit Andi küldött:

"De azt ne felejtsd el, hogy én mindig elérem azt amit akarok!"

Mellesleg ez volt a levél utolsó mondata. :S Lehet csak én gondolom ezt de ebből arra következtettek, hogy ő mindenre képes, na nem mintha ezzel elrettentett volna, de inkább nem kívánom senkinek sem, hogy csak azért kapjon hideget, meleget mert engem ismer, mellesleg ez már sok ismerősömmel megesett, nem kell mondanom ki állttal, utólag is elnézést mindenkitől!!!
Szóval ez volt a legjobb döntés Ody részéről, szerintem én is így tettem volna a helyében, és ezért tiszteletben is tartom!

Vicces most, hogy megint előkerestem ezt a szép emailt amit Andi küldött, jött a gondolat, hogy bemásolom ide a teljes szövegét, de nem teszem, mert, hát na az mégis csak nekem szól! :P
És bunkóság lenne mindenki számára olvashatóvá tenni, más részt válaszolnék egy dologra, mert akkor nem és azóta sem tettem meg azt, hogy válaszoljak a levélre, vagy pontosabban erre a részére ami így hangzik:

"Megtörtént az amitől anno nagyon féltünk mindketten. Örökre elveszítettük egymást, de szerintem nem én vagyok a hibás."

Andi, csak, hogy ne idegeskedj ezen, én már az elmúlt bő egy évben rég nem féltem attól, hogy valaki közénk áll, tudom ez most elégé bunkón hangzik, de te már egy párszor úgyis le bunkóztál, és ennek köszönhetően elég sokan így is gondolják, hogy ilyen vagyok, hát szívük joga. De abban is nagyon tévedsz, hogy nem te lennél a hibás. Ennél jóval kisebb dolog is elég lett volna ahhoz, hogy úgy mint ahogyan most, ne is szóljak hozzád, hát sajnálom. Én anno mikor szakítottam, úgy gondoltam és éreztem az volta helyes és becsületes dolog, hogy megmondom, hogy én nem azt érzem amit kellene, és gondolkodnom kell. Ha éppen nem akkor állsz elém amikor jöttél, hogy döntöttem-e, hanem megvárod, hogy végig gondoljam egyedül a dolgokat, akkor (lehet már nem) de nagy eséllyel mondtam volna, hogy folytatni szeretném a kapcsolatot, de akkor, abban a pillanatban, mikor elém álltál (pontosabban ültél) épp arra az oldalra dőlt a mérleg nyelve, hogy nem. És ha ezt akkor nem mondom meg na szerintem akkor lettem volna csak igazán a "Bunkó, köcsög". De ez az én véleményem.

Sajnálom, hogy így alakult, hiszen szerintem mindkettőnk fő sulis éveit sikerült megkeserítenünk, és remélem, hogy CSAK kettőnkét ha már így alakult. A továbbiakban maradjunk ennyiben, nem akarok konfliktust, ezt legjobban szerintem úgy tudjuk megoldani, hogy szépen, mint két vad idegen elmegyünk egymás mellett és kész. Nem kell olyan estéket átélnünk, melyeket a "Produkció!" tökéletesen jellemez, engem nem érdekel, az, hogy kinek a nyakába ugrálsz éppen, mert nem, ez engem nem idegesít, legfeljebb mást, de engem nem... cserébe én sem ugrálok mások nyakába... :)

És még egy dolgot kérnék, hogy had az döntsön, hogy milyen is vagyok és had én döntsem el, hogy milyen is az akivel éppen megismerkedem. Köszönöm!

Nos, remélem sikerült tisztázni néhány dolgot. Kicsit, lehet lejáratósra sikerült ez a bejegyzés pedig nem annak szántam, komolyan! Én nem akarok senkivel sem rosszba lenni, egyszerűen csak így érzek mint ahogyan azt valamelyik bejegyzésemben is leírtam, azt írom és úgy amit és ahogyan azt érzem.

Ody neked csak annyit, hogy remélem nem gondolod azt, hogy haragszom Csak kicsit összejöttek a dolgok a héten és ezért nem kerestelek. Ez az egyik fele, a másik meg csak az, hogy makacs vagyok mint ahogyan szerintem te is (:)) és azért nem kerestelek mert te sem kerestél engem. Tudom kicsit egoistának tűnök emiatt, de ez tényleg így van, és szerintem mindenki volt már így, hogy csak azért nem beszélt valakivel, mert azt várta, hogy majd a másik keresi őt először.

Hát érdekes annyi mindent szerettem volna még írni és szeretnék még írni. És tudom azt, hogy, ha holnap vissza olvasom ezt az egész szöveget akkor rájövök, hogy ezt nem így akartam, ezt nem kellett volna, azt meg kihagytam, szóval tipikus azok a dolgok amiket az ember egy-egy beszélgetés után gondol mikor olyanról beszélgetett amik igazán közel állnak a szívéhez. De nagyon elfáradtam, és tényleg vicces, hogy még sohasem volt ez hogy csak pusztán attól lettem volna fáradt, hogy leírtam/elmondtam miket érzek. Amúgy kíváncsi vagyok, milyen hosszúnak tűnik amit most írtam, mert a múltkor a "Restelem és most bele húzok..." bejegyzésnél azt gondoltam milyen sokat írtam aztán még sem lett olyan sok mint amire számítottam.

Na, szóval a lényeg lényegében lényegtelen, így most én is befejezem. Majd holnap re. Holnap megyek haza és a vonaton majd írok aztán feltöltöm. Előre láthatólag arról lesz szó, hogy mi volt a héten, és hogy hogyan sikerült a Gólyabál. Minden jót, jó éjszakát! Pápá.

Restelem és most bele húzok akkor...

Tyűűű..., hát hogyan is kezdjem. Igazán restellem ezt a majd egy heti elmaradást, de hát ez van. Tudomásul kell vennetek :P.
Nos először is reagálnék a látogatóim megjegyzéseire, ami igazi örömmel töltött el, hiszen olyan emberek írtak akikre nem is gondoltam, hogy olvassák a blogom. :)
Haladjunk idő rendben:
Ivett, hát mi lenne velem, szerelmes vagyok! Nem kicsit, ellenben nagyon! És mint tudod, ami nem öl meg az erősít, szóval innentől kezdve jöhet az ivászat és a verekedés... :P Na jó mind a kettő olyan, hogy meg is ölhet de hát na, valamit valamiért... Amúgy mint azt írtam, pontosabban csak utaltam, hogy ha én is próbáltam volna verekedni, mint az a bizonyos "egy szak van illető..." akkor abból igencsak verés lett volna nem pedig verekedés... (mindenki gondoljon arra amire akar).

Niki, hát mit is írhatnék neked egyetlen lányom, gyöngy szemem..., hát ne legyél függő, mert ha véletlenül kimarad pár nap akkor nagyon de nagyon beteg leszel... és én azt nem akarom! Meg így legalább kicsit izgalmasabb, hogy "Na, írt-e már valamit?", mint az hogy "Na, mán megint írt!". :) Remélem azért jól vagy és miden rendben. Majd egyszer valamikor meglátogatlak, ha leszek otthon, és nem csak úgy hogy megyek és jövök!!! :S

Hajas, hát megpróbálom kérésed teljesíteni, hogy legyen kicsit "szaftosabb" a blogom, de hát na, most kenjem be magam csülökpörkölttel és kiabáljam azt, hogy 5 különféle nemi betegségem van... (ami persze NEM igaz, mert egy sincs!!!). Akkor talán sikerülne minden vágyadat ki elégítenem. :P De hát az én életem nem ilyen kalandos, vagy legalább is nem így, nekem csak a sok pia marad, pedig úgy volt hogy bográcsolás is lesz benne, de az is elmaradt... ilyen az én formám, hisz ahogy az egyik névrokonunk is mondotta: "Hát Peti vagy, vagy nem... Akkor meg mit vársz az élettől!?" Amúgy meg a nemi betegséges dologra vissza térve a nemi életem sem úgy alakul ahogyan azt szeretném, vagy elvárja magától 2x évesen az ember.. szóval még ahhoz is szerencsétlen vagyok, hogy szerencsétlen legyek, na jó ebben az esetben ez pozitív... :D.

Na ennyit a hozzászólásokról vagy -hoz. De az biztos, örültem, hogy írtatok és remélem fogtok még írni.

Most pedig a héten történtekről. Hát a hét nagy szenzációja talán az volt, hogy az "egyetlen, lüke, tavasszal törökbe utazó" szobatársamnak (én csak röviden így becézem) születésnapja volt kedden. Hát kedden ő nem ünnepelte meg, viszont "a" és én annál inkább... csúnya vége lett az estének, de még inkább a másnap reggel volt csúnya. De a mi szerda reggelünk nem hasonlítható össze az én egyetlen, lüke... (tudjátok, Sanyi) csütörtök reggelével, mikor is arra ébredt, hogy egy szál RÓZSASZÍN bokszerben fekszik a saját ágyában, azt hiszi este van és mindenki kinn bulizik a folyosó végén csak ő nem aki az ünnepelt..., ja és persze nem voltunk még a HK-ban ahonnan mellesleg őt kb. fél 2-kor úgy hozták fel... Szóval durva volt...
Kb. fél órába telt mire rájött, hogy mi is a dörgés, hiszen reggel 9 óra volt, a rózsaszín bokszer az az volt amit Milánéktól kapott ajándékba, és természetesen már senki nem bulizott kinn a folyosón, mert mindenki röhögve vette tudomásul, hogy fel kellet vinni a koliba, mert nem tudott már menni sem... Ezek után mondhatnánk azt is, hogy emlékezetes születésnap volt, de hiába, hiszen nem nagyon emlékszik is valamire. :P

Szívem szerint, én most itt be is fejezném, hiszen ez a hét Sanyi (bocsánat, "az én egyetlen, lüke, tavasszal törökbe utazó szobatársam") születés napjáról szólt. Ami tök jó! De tartozok azzal, az olvasóimnak, úgy érzem, hogy közöljem veletek, hogy már nem vagyok befordulva (annyira), de szerelmes még mindig vagyok, nem kicsit, ellenben nagyon (csak, hogy magamat ismételjem :P). De hát ez van...

Mindenkinek minden jót aztán majd egyszer csak... :P

Letargia ezerrel...

Nos, hát ismét elmaradtam, az írással. Ez persze csak annak tudható be, hogy otthon voltam hétvégén, és hát, mint köztudott az ember szeret pihenni, ha otthon van, persze sose jön össze… :S Így most, ennek következtében nem írtam. Furcsa, de ha most le kellene írnom mit csináltam a hétvégén, ami miatt nem volt időm, nem tudnék semmit sem felsorolni…

A hétvége egyetlen pozitívuma az volt, hogy Csabi végre(!), haza tolta a képét Németországból, persze gyanítom ennek barátnője jobban örült (:P), de akkor is… Ja, és ismét hozott szivart(!), most már csak alkalom kellene, hogy elszívjuk, hiszen már van vagy 5 fajta (járhatna haza sűrűbben is). Még mielőtt mindenki ledöbbenne, hogy én szivarozom, had nyugtassalak meg benneteket, évente kb. két szivart szívok el, ennyiben ki is merül az összes, évi dohányzásom, ha nem számoljuk azt, amit passzív dohányosként szívok el…

Ami az utolsó bejegyzésem végén lévő „Nuku életkedv” részt illeti, még mindig így van. Kicsit helyre kéne rakni magamban a dolgokat, de nem megy. Majd talán idővel… Remélem… Legalább a sulihoz lenne kedvem. De még ahhoz sincs, na mindegy majd kitalálok valamit… Most jönne csak igazán jól azaz egy hét őszi szünet ami nem rég volt (persze akkor amikor meg nem kellett volna)! Na jól van inkább most befejezem, mert még írni sincs kedvem. Minden jót majd valamikor folyt. köv.!

Jobb később mint soha... :P

Na, végre a vonaton! Most már csak az kellene, hogy elinduljunk, lehet, hogy mégsem kellet volna a fél 7-s vonattal menni, hanem a fél egyes busszal… Na mindegy ez már így alakult! Ígértem leírom a tegnapi és a tegnap előtti napon történteket, na ezzel csak az a gond, hogy a tegnapelőttiekre már nem emlékszem :S (ááá… végre elindultunk!!!).

Ja, hát megvan! Szerdán sem történt semmi. Na jó, ez így azért nem teljesen igaz, mert de. szobaellenőrzés volt a koliban, és hogy Incike (gazdasági dolgozó a koliban) szavaival éljek „én voltam az áldozat”, pontosabban én mentem velük a szobaellenőrzésre. Szerintem ez nem áldozati szerep de mindegy. Inci amúgy is eléggé vicces kedvében volt, még ilyen megjegyzést is tett: „Na Péter, te se dugtál még ennyit, mint velünk!” – célozva arra, hogy mennyi szoba volt zárva a koliban és menyi kulcsot kell emiatt a zárba dugnom… Persze én úri ember vagyok és nem értettem félre(!). :P Mellesleg a délelőtti „áldozati szerepem” ellenére délután kérdőre vontak miért nem voltam szobaellenőrzésen, hát kicsit meglepődtem… De ez még mind semmi volt. A későbbiek folyamán egyre több olyan kolissal találkoztam, akik kissé furán néztek rám (fura alatt itt a tőlük nem megszokott rám nézést értem). Ez két dolgot jelenthet:

1. vagy olvassák a blogom…
2. vagy valamit hallottak rólam…

Hát ez majd kiderül! Az este folyamán Odyval lementünk HK-ba, ezt nem is említeném meg különben, ha nem értettem volna kicsit félre a szitut és gondoltam volna azt, hogy csak ketten megyünk le. Ezt neki még nem is mondtam, de most már ő is tudja(állítólag ő is olvassa eme szellemi termékemet, Szia Ody!!! J). Este további részében véger, két hetes késéssel megnéztük a Meseautót, amit szerintem már mindketten legalább már ötször láttunk… Majd szunya, persze csak is szigorúan mindenki a saját ágyában(!).

A csütörtöki nap hasonlóan telt mint a szerdai. Leszámítva azt, hogy reggel Ody hazament, délelőtt nem volt szoba ellenőrzés, azaz nem nekem kellett menni, és este nem voltam a HK-ban, és nem néztem a Meseautót, helyette Kés alatt-ot néztünk Anikóval. Ami miatt a csütörtöki nap hasonlít mégis a szerdaihoz, hogy ugyan azokkal a furcsa tekintetekkel találkoztam a koliban… érdekes, mindenki kicsit sajnálón, kicsit lenézően, de talán leginkább meglepődötten néztek rám. Nem értem. Majd kiderül, hogy melyik lehetőség lesz igaz, a fentebb soroltakból.

Ígértem tegnap éjszakai rövid, szösszenetnyi kis bejegyzésemben, hogy írok „még valamit”, hát íme. Egy kedves ismerősöm, amúgy ott kollégista ahol én, rákérdezett, hogy igaz-e, hogy én blog-t írok? Kicsit megörültem, hogy végre valami kis jelzés, hogy olvassák, ha már legalább ez a kommentekből nem derül ki. Kérdezte még, hogy igaz-e hogy még az iwiw-n is kin van a címe? Hát végül is ez igaz, mert mint minden más adatom az ismerőseim számára, ez is látható. Ezek után már arra gondoltam, hogy kapok valami ki „értékelést” hogy milyen is a blog vagy milyennek kellene lennie, de itt jött a fordulat! Feltette az utolsó kérdést! „És abban mindent leírsz?”, „Végül is mindent leírok, úgy ahogyan azt én megéltem abban a pillanatban.” hangzott a válaszom, erre ő csak ennyit mondott, „Vigyázz nehogy nagy baj legyen belőle!” Nem fenyegetés képen mondta, ez biztos, hanem inkább csak baráti figyelmeztetés képen, de kissé ledöbbentem. Kezdek kicsit örülni, hogy van aki olvassa a blogom, azt viszont nem értem, hogy mitől is kell tartanom…

Ez volt a szerda és a csütörtök, még talán jobb is, hogy együtt írtam le a két napot így talán jobban átlátható, hogy mi zajlik körülöttem, vagy nem. Ezt mindenki maga döntse el!

Most már csak az, hogy a mai napom leírjam, ami igazán sz.r volt. Kicsit bele fáradtam az egészbe, nincs kedven a sulihoz sem, igazából nincs kedvem semmihez sem, még ahhoz sem, hogy most haza menjek, pedig anyum egész héten hívogatott, hogy mikor megyek haza… Egyszerűen nem találom a helyem, valami/valaki hiányzik. Besokalttam nem kicsit, nagyon! Na mindegy majd csak történik valami jó is ebben a félévben, mert ami eddig jónak indult az is rosszul sült el.

Azt hiszem mára ennyi, mert már a wordben is a másodok oldalt kezdtem meg (a vonaton nincs net, így kénytelen vagyok abba írni :S). Legalább majd olvashattok! :P

Na meg amúgy is elfogytam a mondani valóból, szóval kénytelen vagyok befejezni…

Jó hétvégét mindenkinek! Majd írok valamikor! Írjatok ti is!!! :P

Tyűűű... hát tényleg lusta vagyok...

Hát igen, ismét eltelt egy nap... és megint nem írtam semmit... kicsit szégyenlem magam, mert ez csak a lustaságomnak tudható be. De a holnapi haza utamon, "offline üzem módban" leírom az elmúlt két napom és még valamit... :P

Hát helló mindenki!

Komoly dologra jöttem rá tegnap du., méghozzá arra, hogy ha beakarok rúgni akkor az sose jön össze, főleg ha rossz kedvem van. Olyankor valahogy nem bírok eleget inni...
A tegnapi fogyasztásomat inkább nem sorolom fel, ilyenekkel nem "dicsekszem". Hát az meg, hogy miért volt rossz kedvem? Na még is!? Hát mi okból van rosszkedvem már hetek óta. :( Úgy tűnik Odyval meg ejtettük az úgy nevezett "lezáró" (nem, nem írtam el, nem a lerázóra gondoltam, de ki tudja...) beszélgetést. Na nem vesztünk össze, csak nekem ahhoz idő kell, hogy úgy érezzek mit ezelőtt az egész előtt. Mint írtam már én könnyen leszek szerelmes, de legalább nehezen vagyok túl rajta...
És ma a tegnap történtek után jöttem rá, hogy nem is az a legnagyobb bajom, hogy Odyval nem jött össze a dolog (na jó talán már nem ez a legnagyobb), hanem ez az Andi dolog, hogy mi a francot akar így majd két év után? Ráadásul úgy hogy neki van állítólag barátja is? (válaszokat várom a megjegyezésekben)
Ja és ha már itt tartunk kedves olvasóim (ha vannak ilyenek), nyugodtan kommentezhetitek a bejegyzéseket! Hát hajrá!!! :P
Szóval, ha jól bele gondolok a lassan két év alatt minden barátnőmnek, "majdnem" barátnőmnek megjegyzéseket tett, és nem csak nekik, de még a barátaimnak csoport társaimnak is...
Hát normális??? Na mindegy ez a blog nem arról szól, hogy sértegessek valakit!


Vissza térve a tegnap hoz tényleg volt ott minden, még bunyó is, na jó igazából csak én kaptam, pedig nem is én kötekedtem..., csak a srác ittasabb volt a kelleténél és nem viselte el, hogy szóltak neki, hogy azzal a vas csővel nem a Pasában benn kéne csadarászni mert a többi italt is leüti az asztalról, mert akkor egy pohár "valami" már borult...
Annak következtében hogy az a "valami" borult és a pólómra ráfröccsent a pólóm tönkre is ment... Az a "valami" KIMARTA A SZÍNÉT!!! És ezt itták az emberek... ez mennyire gáz...
Szóval szóltam normálisan, tényleg normálisan, csak nem vagyok hülye, hogy egy sport menedzser szakost le bunkózzak, meg f*szozzak. És akkor még az én k*rva anyámat!? És még ő üt meg...
Na mindegy, nem lett semmi bajom, neki se, egyedül a pólóm halálozott el... :S :(
Azt hiszem ennyi egy időre elég is volt a Pasából... inkább mentünk házi "buliba", ennek két üveg fehér rum látta kárát. Na azt nem törtük össze, csak megittuk kb. 6an vagy 7en. :P
Utána irány a megszokott Kazi borozó... Kb. ennyi volt a tegnap este, nem volt nagy durranás. Inkább érzelmileg volt mozgalmas. Az biztos, hogy az a beszélgetés Odyval kellett, csak félek az lesz az eredménye, hogy egyáltalán nem fogunk beszélgetni mostantól... pedig ezt nem akarom. Csak nem megy nekem egyik pillanatról a másikra.
Ya, a mai nap rájöttem, hogy emiatt voltam/vagyok beteg is. Kétszer mér volt olyan, hogy nagy szakítás után torok fájás és láz gyötört és most is... Tudom kicsit (na jó nem kicsit) gáz, de én ilyen vagyok, ez van.

Ami még ma történt: Zsuzsinak köszönhetően (nem annak aki itt lakik a koliban), megtaláltam egy olyan számot amit már régóta keresek, méghozzá ezt:


(Na ez a videó lehet nem fog működni...) Na mindegy a szám az a Timbaland ft One Republic - Apologize című "nótája". Ajánlom mindenkinek... És egy igazán jót msn-ztem Zsuzsival, remélem valóban jobb kedve lesz most ár!!! :)

És a nap képe, amit a szobám ablakából csináltam:

Na mára ennyi! sietek mert Anikó már biztos vár rám, hogy menjünk a HK-ba! Üdv. mindenkinek!!!

Ja, és tessék hozzá szólni!!! :P

Elmaradás

Hát sziasztok! A tegnapi nappal adós vagyok. Akartam írni csak amikor rá vitt a lélek akkor mindig jött valami a mit meg kellett csinálni. Amúgy elégé mozgalmas nap is volt...
Épp most ébredtem, ezért is most kezdtem el írni a napi adagot kíváncsi vagyok a teljesítményemre így kora reggel, enyhén másnaposan... mert hát miért ne, folytatni kell ha az ember egyszer elkezdi. De ez volt az utolsó, hogy ennyit ittam volna. Úgy nézz ki olyan dolgok vannak kialakulóban amik nem éppen nevezhetőek boldognak, de ez majd még elválik...
Azt hiszem vissza fekszem, nem vagyok most a helyzet magaslatán, majd du. vagy este folytatom(még jó, hogy elmenti a rendszer a piszkozatot).

Nos ez volt péntek reggel...
Hát igen tudom elmaradtam, egy picit mert ma már vasárnap, van de hiába kell egy kicsit punnyadni is...

A lényeg az hogy olyan sok minden nem is történt velem, mióta utoljára írtam, ha csak az nem, hogy össze számoltam mennyit költöttem a héten italra, bulira. Hát jobb ha nem tudjátok...
Most ahhoz tudnám hasonlítani mint amikor Richard Gere a Micsoda nő című filmben azt mondta "Szemérmetlenül nagy összeget hagy ott a boltban...", na én ott hagytam. Ja a másik lényeges dolog amit még leírnék az az, hogy estet a hó! és meg is maradt valamennyi. A csajokat már meg is mosdattam benne! És életemben talán először találkoztam olyan lányokkal akik örültek neki! És ez tök jó, mert hát ez ugye az ő érdeküket szolgálja... :P
Íme ez a két tündér akik örültek a mosdatásnak, ők a lakó társaim Kata és Niki(a két petéjű ikrek :P):

Ááá olyan fáradt vagyok, biztos a heti bulizás szívta ki az erőm, vagy nem tudom de eléggé hulla vagyok. Ami nagy öröm volt a héten, hogy a "tékozló fiú", Kerekes Csabi (alias: Golyó) hazatért Angliából, és itt volt Egerben. Szerdán vele Martiniztam be, na az is komoly volt...
Az hogy milyen pihentek voltunk a héten mik sem bizonyítják jobban mit a következő, elhangzott mondatok:

• "Nem jutott be a név!" /istenem néha kihagyok szavakat/
• "Fül piszkító" /máskor meg csak nem tudom mit akarok mondani/
• "Pillangó Csapás" /de van aki hasonlóan ilyen zizi/
• "Otthon laksz?" /szóval ez egy hülye kérdés.../

És hát volt még számos ilyen elszólás, de hát ki emlékszik már azokra... :P Most elköszönök mert rám jött az álmosság, és hét holnap hétfő, a nap melyet a legjobban utálok. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül...

Na pá, aztán majd folyt. köv.!!!

Visszatekintés...

Kedves naplóm! Kezdhetném akár így is azt amit írni akarok de az olyan régimódi, így hát most is maradok a már-már puritán egyszerűségű "Nos hát," kezdésnél!

Nos hát, ígértem, hogy leírom mi történt velem hétfőn, ez azért fontos mert akkor döntöttem el, hogy blog-ba mondom életem...
Az úgy volt, hogy, a vasárnap estém nem úgy alakult ahogy kellett volna, :( persze a vasárnap este is a ma nagy vonalakban leírtak miatt siklott ki. Hiszen akkor mélyült el igazán bennem, hogy most kicsit "kakás" a helyzet. Ennek következtében a Hétfői nap sem indult túl felhőtlenül. Majdnem elaludtam. Kissé későn megtudtam, hogy egy helyett két ZH-t írok aznap, mondjuk ezt lehetett sejteni, de akkor is! Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy a mai(ez hétfőn volt) napnak csúnya vége kell, hogy legyen, de úgy estére ez el is felejtődött. Egészen addig a pontig amikor "a" megbeszélte Sanyival, hogy lent, a városban találkozunk a taxi állomásnál. Ez a kolitól max 20 perces séta(ez még fontos lesz a későbbiekben).
Én ekkor már csak úgy mentem le Sanyival, hogy veszek le pénzt a kártyámról. Ez meg is történt, majd a találkozó után, hogy-hogy nem, a Béka füttyben kötöttünk ki. Egy kör ital(lélek és gyomor melegítő) után tovább indultunk a Player-be. Akkor voltam először de lehet oda fogok szokni, kellemesen csalódtam abban a "szeszes italt is árusító egységben". Iszogattunk egy kicsit, dartsoztunk, majd tovább indultunk. De mivel még mindig csak az uszodánál jártunk, és az kb. 10 percre van a kolitól, meg amúgy is hideg volt, bementünk CashBank nevezetű, szintén "szeszes italt is árusító egységbe". Egy következő kör után tovább is indultunk. De minden bizonnyal valami hibádzott az utolsó körrel, mert nagyon fáztunk így rögtön be is tértünk az első útba eső szórakozó egységbe, ez pedig a Mekcsey söröző, ismét egy kis lélek melegítőt vettünk magunkhoz, majd irány haza.
De ekkor rájöttünk, hogy még "nem is ittunk", így jött a vita Pasa vagy HK. (Tudni kell, hogy a Pasa az a hely, ahol ha leteszel a pultra 100 forintot és kérsz egy kettő-egyes boros kólát akkor még visszaadnak 2 forintot. Szóval nem drága...). Mi akkor valahogy a HK mellett döntöttünk, mentünk is! Ott 4-5 kör hubertus elfogyasztása után, na és persze mert elfogyott a pénzünk úgy gondoltuk vége is az estének...
De ekkor döbbentem rá, hogy azt a pénzt amit kivettem a számláról, azt el is költöttem, és akkor megint kéne kivennem a számláról. És hát hogy ne menjek egyedül a többiek is lekísértek.
Második látogatásom igazán emlékezetesre sikerült, ugyanis ez volt az a bizonyos "földön térdelve, földet csapkodva röhögős
, majd a felnézős és a rendőrök láttán nem kicsit meglepődős" pénz felvétel amit már egyszer említettem. Ekkorra már nem fáztunk, pedig piszok hideg lehetett. És mivel kedvünk se volt visszamászni a koliba így betértünk a Kazi borozóba, ahol a szokásos hétfőnkénti RETRO party volt. Hát nekünk sem kellett több. számunkra egy kör itallal kezdődött a party. Ezt követően olyan dolgok történtek, amik nem igazán maradtak meg emlékeimben. A két dolog, ami még most is a fejemben jár az a Middle of The Road, Chirpy Chirpy Cheep Cheep című számának magyar változata(gondolom ismeritek, ha nem akkor majd megírom azt is), ha nem ismernétek a számot, amit kétlek akkor íme:

Valamint a másik az az hogy táncoltam egy francia nővel és nem hallottam mit mond ezért én csak véletlen szerűen válaszolgattam azt, hogy "yes" vagy "no". Majd egyszer csak mondott valamit én mondtam, hogy "no" erre ő csak annyit, hogy
"- Ok, bye!"
És elment, nagyon nem foglalkoztam vele csak táncoltam tovább. Lehet, hogy "yes"-t kellett volna mondani(?), a fenne se tudja.
Kb. 3 körül meguntam a buli ekkorra a többiek is eltűntek így én egyedül jöttem fel a koliba.

És akkor most jön a lényeg amiért fontos volt az a 20 perc. Mert ugye az út csak 20 perc lett volna, de nekem sikerült kb. 7 óra alatt teljesíteni. Ráadásul a 7 órából, 5 órányi "anyag" van meg, de az is vágva, hogy a filmes hasonlatnál maradjak.

Szóval jó volt! Nem kicsit, nagyon! De az a baj, hogy a rosszkedv azóta is megmaradt...

Az a veszély nem fenyeget...

Hát ma reggel a HIK-be jövet kapargattam össze a tegnap este történteket és rájöttem, hogy előbb fogom megunni a a blog írást, mint hogy kifodjak a témákból(innen is a cím). Ebből gondolhatjátok, hogy a tegnap este is elégé mozgalmas volt. Koncertre igaz nem mentem, bánom is nagyon, mert azt mondják ütős volt nagyon. Emiatt haragszom is elégé, de hát ez van. Cserébe ettem jó sok palacsintát a HK-ban és teljesen ingyen(!). Ja igen, ez úton szeretnék gratulálni a palacsinta evő versen 2. és 3. helyezettjének "a"-nak(ejtsd: kisa) és persze Sanyinak(ejtsd sanyi). Na most, hogy meg volt ez a kis kötelező dicséret, folytatnám a történetet. Szóval igazából lerángattak a HK-ba ahol a már említett résztvevők produkálták magukat a palacsinta evő versenyen, majd jött egy érdekes nevű (Szoszi duó) zenekar, a neve ne a Szoszi miatt érdekes, hanem a duó miatt, ugyanis amikor én néztem hárman voltak a színpadon... na mindegy. Nem voltak rosszak, csak nekem éppen most nem igazán eset jól egy szakítás után az a kissé lehúzó zene amit játszottak. Így hát Nettivel, akit nagyon birok(!), átmentünk a Mekcsey-be, na ott aztán...
Sokat nem ittunk csak tök jót beszélgettünk, elmondtam miért, pontosabban ki miatt vagyok most padlón, mondjuk tisztába volt egyes részletekkel de hát az embernek mindig tudnak újat mondani. A lényeg, hogy jót beszélgettünk, és X sör után vissza mentünk a HK-ba. Na és itt teljesedett be az este...
Már iwiw-re kiírtam ami ekkor történt és csak aztán jutott eszembe, hogy egyszerűbb lenne ide beírni, oda pedig csak a linket kitenni, de hát na, még új vagyok ezen a téren.
Szóval az úgy volt... (kezdődik minden gyenge történet), hogy ülünk egy asztalnál két lány egy fiú(én voltam a fiú) és beszélgetünk, majd egyszer csak megjelenik egy leányzó. Tudni kell, hogy ez a leányzó(egyesek csak bolondnak hívják) történetesen az én ex-barátnőm(manapság ezzel nem dicsekedem), akinek igen csak szúrta a szemét az, hogy én kapcsolatot kezdeményeztem az egyik ismerősével. Olyannyira szúrta a szemét, hogy sikerült is tönkre tennie azt a kapcsolatot, na hát ezért is vagyok mostanában annyira padlón...
Jó, igaz ez a tönkre tett kapcsolt 2 hetes volt, és abból csak egy hét volt az ami (számomra) igazán nagyot "szólt", de az az egy hét az nagyon jó volt. Nagyon bánom, hogy vége lett de Andit ismerve(mert így hívják ezt a kedves, aranyos jó akarót) ez volt a legjobb megoldás Ody számára(ő pedig akiért most nagyon de nagyon oda vagyok). Ja azt kihagytam, hogy Andival lassan KETTŐ azaz 2 éve lesz lassan, hogy szakítottam, a hónapos kapcsolat után.
Na most, hogy vágjátok, hogy ki-kicsoda így értitek, hogy azon röhögtem, hogy Andi mit produkálja magát előttem, hogy ő milyen jól érzi magát, és hogy neki milyen jó mert minden srácnak a nyakába ugrik. Komoly volt mert mindenki levágta, hogy mire megy ki a dolog ennek ellenére mindenkinek tekintetébe az látszott, hogy milyen hülyét csinál magából. Szóval nagy poén volt, de még mindig nem volt vége. Ugyanis gondolom rájött, hogy én jobban érzem magam annál, mint hogy bosszantson, hogy ő mit csinál. Hiszen két olyan csajjal beszélgettem akik minden férfi szívet megdobogtattak volna... Ők pedig Netti és Gina voltak, ezúton is közölném, hogy imádlak benneteket! Szóval gondolom látta a teljes sikertelenséget, ezért oda ült az asztalunkhoz és elkezdett beszélgetni Nettivel, én pedig tovább folytattam a beszélgetést Ginával. Ez egyáltalán nem zavart, mert csak azért, mert én nem vagyok vele beszélő viszonyban attól még a barátomnak lehet a barátja... így hát ültünk egymás mellett, kissé puskaporos hangulatban. És egyszer csak jött a mindent elsöprő poén(bár ezt mindenki eldönti majd magában, nekem az). Felállt, meg kopogtatta a vállam, majd így szólt:
"-Szia. Bemutatkoznék, X Andrea vagyok."
Majd biztosan láthatta azt, hogy éppen el vagyok mélyülve abban, hogy azt számolom hány klíma berendezés van a szemközti falon(amúgy már nem emlékszem rá, de talán 3). így (állítólag) pofákat vágva, hozzám vágott egy pohár alátétet. Fájt! :D:D:D
Majd ezek után elviharzott.
Túl sokra nem emlékszem a továbbiakból, de az tuti, hogy jót buliztam, kivételesen, számomra kivételesen, jó zene volt a HK-ban, ja és persze eleget ittam...

Én a történteken olyan jót tudok mosolyogni, és az ismerőseim is akik vágják a szitut. De hát ezt mindenki döntse el maga mi a vicces. Jelzem vannak ennél poénosabb dolgok is az életemben! Pl.:
Késő este annyira röhögni egy bank nyitott ajtajában, hogy térdelek és verem a földet, majd felnézek és két rendőr áll velem szemben... Ugyan mire gondolhattak!? Na de majd ezt is elmesélem. Lehet még ma, de most már mennem kell...

Valamikor társasági életet is kell élni... :P

Hogy miért is, meg hogy ki is vagyok, meg amúgy is

Nos, hát íme, én is blog írásra adtam fejem. Magamat ismerve az biztos, hogy nem fogok minden nap leülni a gép elé és bepötyögni azt hogy mi történt velem éppen az adott napon, ugyanis ahhoz elégé lusta vagyok...
Most jöhetne a kérdés, hogy akkor mégis mi visz rá arra, hogy elkezdjek blog-t írni? Ez egy jó kérdés! A válasz csak annyi, hogy "Nem tudom.", talán csak kiszeretném próbálni, vagy kicsit elegem van mindenből. Ja, igen amúgy az ember részegen sok mindenen agyal, főleg amikor majd megfagy, mert még hideg is van...
Na ilyenkor igazán rágja az élet az embert és ilyenkor aztán jönnek a gondolatok, ráadásul a jobbnál jobbak. Így jött nekem is az ötlet. Aztán mint írtam lehet kifogyok majd a témából, vagy megunom és elmarad az egész "menedzselése".
Magamról valamit, hát mit is, jaj most ide jöhetne a "kedvenc" válaszom erre a kérdésre: "Ha ismersz akkor tudod milyen vagyok!", amit minden kb. 3. ember kiír erre a kérdésre a közösségi oldalakon. Rólam a legelső dolog, amit tudni kell, hogy nem tudok írni(na és akkor most miért írok, meg hogy, ha egyszer nem tudok). Szóval helyesen nem tudok írni. Kis koromba nekem nem, hogy rossz volt a helyesírásom, nekem nem volt helyesírásom! De most nyugtáztam, hogy itt van helyesírás ellenőrző gombocska, na szerintem én meg fogom dolgoztatni a rendszert...
Bővebben magamról... hát majd ha olvassátok a blog-t, akkor majd megismertek. Szerintem ez így korrekt, vagy nem. Na mindegy.
Igazából, ezt az egész regisztrációt, meg az "első bejegyzést még reggel le akartam tudni, de a tegnap este történtek miatt nem jött össze, de befogom pótolni. Csak nem most, mert ha minden jól megy akkor hamarosan megyek Belga koncertre. És így idő szűkében elég nehéz lenne pontosan leírni mindent, de az biztos leírom, mert volt pár érdekes szituáció.

Úgy gondoltam a következő bejegyzéssel egyből bele csapok a lecsóba, hogy hogy, mikor, miért történtek úgy a dolgok, ahogy történtek azt pedig majd mindig szép lassan akkor közlöm amikor fontosnak találom. Így legalább látjátok, hogy elégé zűrös az életem(csak, hogy hivatkozzak a címre is).

Na egyenlőre ennyi, aztán majd jelentkezem, lehet még ma. Megyek kajálni mert még ma nem sokat ettem. És hát hamarosan jön a koncert... :P