Restelem és most bele húzok akkor...

Tyűűű..., hát hogyan is kezdjem. Igazán restellem ezt a majd egy heti elmaradást, de hát ez van. Tudomásul kell vennetek :P.
Nos először is reagálnék a látogatóim megjegyzéseire, ami igazi örömmel töltött el, hiszen olyan emberek írtak akikre nem is gondoltam, hogy olvassák a blogom. :)
Haladjunk idő rendben:
Ivett, hát mi lenne velem, szerelmes vagyok! Nem kicsit, ellenben nagyon! És mint tudod, ami nem öl meg az erősít, szóval innentől kezdve jöhet az ivászat és a verekedés... :P Na jó mind a kettő olyan, hogy meg is ölhet de hát na, valamit valamiért... Amúgy mint azt írtam, pontosabban csak utaltam, hogy ha én is próbáltam volna verekedni, mint az a bizonyos "egy szak van illető..." akkor abból igencsak verés lett volna nem pedig verekedés... (mindenki gondoljon arra amire akar).

Niki, hát mit is írhatnék neked egyetlen lányom, gyöngy szemem..., hát ne legyél függő, mert ha véletlenül kimarad pár nap akkor nagyon de nagyon beteg leszel... és én azt nem akarom! Meg így legalább kicsit izgalmasabb, hogy "Na, írt-e már valamit?", mint az hogy "Na, mán megint írt!". :) Remélem azért jól vagy és miden rendben. Majd egyszer valamikor meglátogatlak, ha leszek otthon, és nem csak úgy hogy megyek és jövök!!! :S

Hajas, hát megpróbálom kérésed teljesíteni, hogy legyen kicsit "szaftosabb" a blogom, de hát na, most kenjem be magam csülökpörkölttel és kiabáljam azt, hogy 5 különféle nemi betegségem van... (ami persze NEM igaz, mert egy sincs!!!). Akkor talán sikerülne minden vágyadat ki elégítenem. :P De hát az én életem nem ilyen kalandos, vagy legalább is nem így, nekem csak a sok pia marad, pedig úgy volt hogy bográcsolás is lesz benne, de az is elmaradt... ilyen az én formám, hisz ahogy az egyik névrokonunk is mondotta: "Hát Peti vagy, vagy nem... Akkor meg mit vársz az élettől!?" Amúgy meg a nemi betegséges dologra vissza térve a nemi életem sem úgy alakul ahogyan azt szeretném, vagy elvárja magától 2x évesen az ember.. szóval még ahhoz is szerencsétlen vagyok, hogy szerencsétlen legyek, na jó ebben az esetben ez pozitív... :D.

Na ennyit a hozzászólásokról vagy -hoz. De az biztos, örültem, hogy írtatok és remélem fogtok még írni.

Most pedig a héten történtekről. Hát a hét nagy szenzációja talán az volt, hogy az "egyetlen, lüke, tavasszal törökbe utazó" szobatársamnak (én csak röviden így becézem) születésnapja volt kedden. Hát kedden ő nem ünnepelte meg, viszont "a" és én annál inkább... csúnya vége lett az estének, de még inkább a másnap reggel volt csúnya. De a mi szerda reggelünk nem hasonlítható össze az én egyetlen, lüke... (tudjátok, Sanyi) csütörtök reggelével, mikor is arra ébredt, hogy egy szál RÓZSASZÍN bokszerben fekszik a saját ágyában, azt hiszi este van és mindenki kinn bulizik a folyosó végén csak ő nem aki az ünnepelt..., ja és persze nem voltunk még a HK-ban ahonnan mellesleg őt kb. fél 2-kor úgy hozták fel... Szóval durva volt...
Kb. fél órába telt mire rájött, hogy mi is a dörgés, hiszen reggel 9 óra volt, a rózsaszín bokszer az az volt amit Milánéktól kapott ajándékba, és természetesen már senki nem bulizott kinn a folyosón, mert mindenki röhögve vette tudomásul, hogy fel kellet vinni a koliba, mert nem tudott már menni sem... Ezek után mondhatnánk azt is, hogy emlékezetes születésnap volt, de hiába, hiszen nem nagyon emlékszik is valamire. :P

Szívem szerint, én most itt be is fejezném, hiszen ez a hét Sanyi (bocsánat, "az én egyetlen, lüke, tavasszal törökbe utazó szobatársam") születés napjáról szólt. Ami tök jó! De tartozok azzal, az olvasóimnak, úgy érzem, hogy közöljem veletek, hogy már nem vagyok befordulva (annyira), de szerelmes még mindig vagyok, nem kicsit, ellenben nagyon (csak, hogy magamat ismételjem :P). De hát ez van...

Mindenkinek minden jót aztán majd egyszer csak... :P