Jobb később mint soha... :P

Na, végre a vonaton! Most már csak az kellene, hogy elinduljunk, lehet, hogy mégsem kellet volna a fél 7-s vonattal menni, hanem a fél egyes busszal… Na mindegy ez már így alakult! Ígértem leírom a tegnapi és a tegnap előtti napon történteket, na ezzel csak az a gond, hogy a tegnapelőttiekre már nem emlékszem :S (ááá… végre elindultunk!!!).

Ja, hát megvan! Szerdán sem történt semmi. Na jó, ez így azért nem teljesen igaz, mert de. szobaellenőrzés volt a koliban, és hogy Incike (gazdasági dolgozó a koliban) szavaival éljek „én voltam az áldozat”, pontosabban én mentem velük a szobaellenőrzésre. Szerintem ez nem áldozati szerep de mindegy. Inci amúgy is eléggé vicces kedvében volt, még ilyen megjegyzést is tett: „Na Péter, te se dugtál még ennyit, mint velünk!” – célozva arra, hogy mennyi szoba volt zárva a koliban és menyi kulcsot kell emiatt a zárba dugnom… Persze én úri ember vagyok és nem értettem félre(!). :P Mellesleg a délelőtti „áldozati szerepem” ellenére délután kérdőre vontak miért nem voltam szobaellenőrzésen, hát kicsit meglepődtem… De ez még mind semmi volt. A későbbiek folyamán egyre több olyan kolissal találkoztam, akik kissé furán néztek rám (fura alatt itt a tőlük nem megszokott rám nézést értem). Ez két dolgot jelenthet:

1. vagy olvassák a blogom…
2. vagy valamit hallottak rólam…

Hát ez majd kiderül! Az este folyamán Odyval lementünk HK-ba, ezt nem is említeném meg különben, ha nem értettem volna kicsit félre a szitut és gondoltam volna azt, hogy csak ketten megyünk le. Ezt neki még nem is mondtam, de most már ő is tudja(állítólag ő is olvassa eme szellemi termékemet, Szia Ody!!! J). Este további részében véger, két hetes késéssel megnéztük a Meseautót, amit szerintem már mindketten legalább már ötször láttunk… Majd szunya, persze csak is szigorúan mindenki a saját ágyában(!).

A csütörtöki nap hasonlóan telt mint a szerdai. Leszámítva azt, hogy reggel Ody hazament, délelőtt nem volt szoba ellenőrzés, azaz nem nekem kellett menni, és este nem voltam a HK-ban, és nem néztem a Meseautót, helyette Kés alatt-ot néztünk Anikóval. Ami miatt a csütörtöki nap hasonlít mégis a szerdaihoz, hogy ugyan azokkal a furcsa tekintetekkel találkoztam a koliban… érdekes, mindenki kicsit sajnálón, kicsit lenézően, de talán leginkább meglepődötten néztek rám. Nem értem. Majd kiderül, hogy melyik lehetőség lesz igaz, a fentebb soroltakból.

Ígértem tegnap éjszakai rövid, szösszenetnyi kis bejegyzésemben, hogy írok „még valamit”, hát íme. Egy kedves ismerősöm, amúgy ott kollégista ahol én, rákérdezett, hogy igaz-e, hogy én blog-t írok? Kicsit megörültem, hogy végre valami kis jelzés, hogy olvassák, ha már legalább ez a kommentekből nem derül ki. Kérdezte még, hogy igaz-e hogy még az iwiw-n is kin van a címe? Hát végül is ez igaz, mert mint minden más adatom az ismerőseim számára, ez is látható. Ezek után már arra gondoltam, hogy kapok valami ki „értékelést” hogy milyen is a blog vagy milyennek kellene lennie, de itt jött a fordulat! Feltette az utolsó kérdést! „És abban mindent leírsz?”, „Végül is mindent leírok, úgy ahogyan azt én megéltem abban a pillanatban.” hangzott a válaszom, erre ő csak ennyit mondott, „Vigyázz nehogy nagy baj legyen belőle!” Nem fenyegetés képen mondta, ez biztos, hanem inkább csak baráti figyelmeztetés képen, de kissé ledöbbentem. Kezdek kicsit örülni, hogy van aki olvassa a blogom, azt viszont nem értem, hogy mitől is kell tartanom…

Ez volt a szerda és a csütörtök, még talán jobb is, hogy együtt írtam le a két napot így talán jobban átlátható, hogy mi zajlik körülöttem, vagy nem. Ezt mindenki maga döntse el!

Most már csak az, hogy a mai napom leírjam, ami igazán sz.r volt. Kicsit bele fáradtam az egészbe, nincs kedven a sulihoz sem, igazából nincs kedvem semmihez sem, még ahhoz sem, hogy most haza menjek, pedig anyum egész héten hívogatott, hogy mikor megyek haza… Egyszerűen nem találom a helyem, valami/valaki hiányzik. Besokalttam nem kicsit, nagyon! Na mindegy majd csak történik valami jó is ebben a félévben, mert ami eddig jónak indult az is rosszul sült el.

Azt hiszem mára ennyi, mert már a wordben is a másodok oldalt kezdtem meg (a vonaton nincs net, így kénytelen vagyok abba írni :S). Legalább majd olvashattok! :P

Na meg amúgy is elfogytam a mondani valóból, szóval kénytelen vagyok befejezni…

Jó hétvégét mindenkinek! Majd írok valamikor! Írjatok ti is!!! :P