Menni, vagy nem menni ez itt a kérdés!!!

Hát akkor, mivel pénteken elmaradt a vonatos blog bejegyzés, így most pótolom a vasárnapival, mivel úgyis egyedül utazom. Hát igen, egyedül, pedig úgy volt, hogy jön Peti is aztán ismételjük a múlt heti vasárnapot… de ez úgy nézz ki most elmarad. Annyira mondjuk nem gáz, mert most úgyis arra vágyok/tam, hogy kicsit egyedül legyek. Sajnos ez a hétvége nem éppen úgy sült el, ahogy azt szerettem volna, de ez van. Már lassan kezdek hozzászokni. Pedig talán életem egyik legjobb lehetőségét ajánlották szombaton, de ez az ajánlat sikeresen elszúrta a hétvégémet. Hát ja, régen idegeskedtem már ennyit, és hogy megkoronázza ezeket az egyébként is rossz napokat még anyummal is kicsit összezörrentünk. Pontosabban nem is csak kissé feszült volt a levegő közöttünk. Igen ebből kikövetkeztethető, hogy ő nem éppen úgy fogadta ezt a munka ajánlatot, ahogyan én. Vagy inkább úgy mondanám nem éppen azt mondta, amit szerettem volna hallani tőle…
Én elhiszem, hogy csak jót akar, de mi van ha más a jó, mint amit ő mond… Nehéz döntés ez. Majd holnap kiderül. Holnap beszélek a tanárommal aztán majd lesz valahogy.
Amúgy mondtam anyumnak, hogy én nem itthon, ebben az országban képzelem el a jövőm. Ez nem igazán töltötte el örömmel, úgymond. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Csak mert a barátaimon is azt látom, hogy mindenki azon van, hogy hogyan menjen ki külföldre tanulni, dolgozni. És hát valljuk be tényleg nem sok lehetőség van itthon a fiataloknak. Áá... kaki ez az egész!
Ráadásul még a vizsgáimat sem tudtam felvenni, mert nem tudtam bejelentkezni neptunra, lehet ez volt a jel (:P), hogy inkább menjek, kitudja. És aztán még Odyval sem tudtam beszélni, mert ő betudott jelentkezni a neptunra, de legalább neki sikerül. De akkor is pont rosszkor jött ez is. Most elégé rossz kedvem van. És akkor jön még az is, hogy tegnap volt a lakótársam, Beának a szülinapja, és arra sem köszöntöttem fel. Nem felejtettem el, csak nem jutottam oda. Pontosabban lett volna rá időm csak azt akartam neki írni éjfél előtt, hogy:

„Mivel tudtam, hogy nem tudok első lenni azok között akik a szüli napodon köszöntenek így inkább leszek az utolsó. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!”, de ez sem jött össze, mert le maradtam az éjfélről.
Az egész hétvégén egy dolog sem jött össze amit szerettem volna, szóval teljes letargia. De talán majd holnap, csak mi lesz, ha úgy döntök, hogy kimegyek, akkor anyum mit mond majd, nem is beszélve mamámról, és keresztanyámékról, bár nekik még nem is mondtam, hogy van ilyen lehetőségem… Na, de ezen majd akkor agyalok. Most, most van.
De mára ennyi, már megint nem akarok ezen tovább dilemmázni, inkább nézek Kés alatt-ot már úgyis kezdek kiesni a történésekből. :P

Minden jót! Majd jelentkezem.

Ui.: Zsuzsi köszönöm, hogy írtál, és a tanácsokat! Igazán jól esett. Majd beszélünk ám!!! :P